Nemzeti Népművelés, 1906 (1-10. szám)

1906-10-30 / 6. szám

NEMZETI NÉPMŰVELÉS 1906. október 30. 6 esetben keresnünk kell oly jövedelmi forrást, melyből a tanítók fizetése a többi tisztviselők képzettsége és fizetése közti viszony arányában megfelelőleg rendezhető legyen. Mivel ilyen forrás tényleg van (Nem is egy! Szerk.), ennélfogva dr. Wekerle Sándor nyilatkozatát leszögezzük. Mielőtt e forrás megnevezésére térnék, még két hírlapról kell említést tennem. Az 1907-iki költségvetés tudvalevőleg 20 millió korona emelkedést mutat. „A Nap“ ezért támadta a kormányt. Burgyán Aladár a „Független Magyarország“ hasábjain azzal válaszolt: „E húsz millió többletet a tanítók fizetésének rendezése teszi szükségessé“. Azt mindnyájan tudjuk, hogy Burgyán válasza nem igaz. Hisz a mi fizetésünk marad a régiben. Az állami tanító fizetése 5 évi szolgálaton alul 1000, 10 évi szolgálaton felül 1400 koronánál több nem lehet. A 800 koronás felekezeti „csak tanítókról“ meg nem is szólok. A nagy nyilvánosság előtt miért takaróznak hát velünk, nyomorult páriákkal?! Miért hitetik el a közvéleménnyel: „A tanítók fizetésének rendezése teszi szükségessé a költség emel- j kedést“. Miért csillapítják a mi égbe kiáltó nyomorunkkal a zúgolódó közvéleményt? Miért használnak föl bennünket sajt takarónak. - Mert a nemzet többsége szívesen meg­adná a bennünket megillető javadalmazást. — Most térjünk át a jövedelmi forrásra. Igenis van ilyen. Egy kis statisz­tikai adat fényes világot vet erre. Nemcsak a tanítók fizetés ügyét rendezhetjük ebből, de a magyar népoktatást a legfejlettebb népekével versenyző színvonalra emelhetjük. 1904-ben a Magyarország területén működő biztosító intézetek bevétele 88 millió korona volt. Ez adatot az „Alkotmány“ 1906. szept. 18-iki számából veszem. Az „Egyetértés“ 1905. egyik májusi számában Balázs Ignácz az „Adria“ biztosító társaság tisztviselője irta: 1904-ben Magyarország területén működő biztosító intézetek kiadása: tűz üzletben 25 millió K, jég üzletben 2'2 millió K volt. A biztosító társaságok tehát, üzletszerzési költségeik fede­zésére, tartalékjaik gyarapítására, részvényeseik osztalékára éppen 60 millió 800 ezer koronát fordíthattak. Ne feledjük a következőket: Az „Alkotmány“ híradása szerint a 88 millió koronából 44'3 millió a külföldi, 43'7 millió a hazai intézeteknek jutott. Továbbá a hazai biztosító intézetek részvényeinek legnagyobb része külföldi kezekben van. A fönt kimutatott összegnél sokkal nagyobb summa ván­dorol külföldre. Nagy összeg vándorol jelenleg is a biz­tosító intézetek pénztárába. Pedig Magyarországon a tűz és jég által fenyegetett értéknek alig ]/5 részét biztosítják. Végül: 1904-ik év egyike volt a legrosszabb tűzüzlet éveknek, a biztosító társaságok mégis 60 millió 800 ezer koronán osztozkodtak. Mit gondol a miniszterelnök úr, e summából nem lehetett volna a tanítók fizetését rendezni? A kötelező állami biztosítás útjain előálló nyereségből nem lehetne-e a magyar népkulturát, Afrikára emlékeztető sötétségéből kiemelni? Rajtatok áll kedves véreim, hogy ez adatokat fölhasználjátok jogos követeléseitek kivivására. Ennek nemcsak mi Éhös Péterek, de hazánk gazdasági életének fejlődése is hasznát veszi. Kj­Mit szól ehhez a miniszter? A Néptanítók Lapjá-ról úgy tudjuk, hogy ez a vall.- és közoktatásügyi miniszter lapja. Nos, ebben a lapban jelent meg a következő pályá­zati hirdetés: „Zubereczi róm. kath. II. tanítói állomásra pályázat hirdet- tetik. Javadalma: államsegély 700 korona, községtől 100 korona, havi részletekben és egyszobás lakás, iskolaépületen kívül. Köteles­sége : a reábízott mindennapi és ismétlőiskolát tanítani. Tót nyelv bírása szükséges. TANÍTÓK ELŐNYBEN RÉSZESÜLNEK. Folyamodványok a zubereczi iskolaszékhez október 16-ig bekül­dendők.“ (N. L. 41. sz.) Mit szól ehhez a vall.- és közokt.-ügyi miniszter úr?! Hát ma már úgy is lehet, hogy a tanítók a tanítói állásokra nem joggal, hanem csak előnynyel bírnak. Kikkel szemben ? A kanászokkal, csordásokkal, csőszökkel, falú­őrző bakterokkal, harangozókkal, útczaseprőkkel, csavar­gókkal, stb ? Ne csodálkozzunk tehát, hogy a közoktatás állapo­táról kiadott legutóbbi miniszteri jelentés szerint Magyar- országon 26 paraszttanító volt! Nálunk minden lehetséges! HÍREK. Tisztelettel kérjük lapunk olvasóit, szíves­kedjenek lapunkat ismerőseik körében terjeszteni s őket az előfizetésre buzdítani. — Egyben pedig az előfizetési pénzeknek mielőbb való beküldését kéri a kiadóhivatal. — Az államtitkár kihallgatásai. Tóth János, vallás- és közoktatásügyi államtitkár ezentúl a szerdai napokon tartja meg a kihallgatásait és pedig d. u. 4-kor, valamint péntekéit 12-től 2-ig. — Kinevezés. A miniszter Földes Béla dr. egyetemi ny. r. tanárt az orsz. felső nép- és polgári iskolai tanító- és tanítónő vizsgáló bizottságba a gazdaságtanra miniszteri szakbiztosul kinevezte.- Tanfelügyelőségi székhelyváltozás. A miniszter a nyitramegyei tanfelügyelőséget, melynek eddigi székhelye Galgócz volt, Nyitrára helyezte át. — Gazdasági tudósító. A földművelésügyi miniszter Frölich Györgyöt, újegyházi tanítót az újegyházi (Szeben m.) járás területére nézve gazdasági tudósítói tiszttel bízta meg.- Udvarhelymegye a tanítókért. Udvarhelymegye Törvényhatósági Bizottsága a f. hó 11-én Ugrón Ákos főispán elnöklete alatt tartott rendes közgyűlésében, a vármegyei tanítók kérése alapján, Péterffy Lőrincz, Ugrón Zoltán, dr. Lukácsiig István, Soó Gáspár, dr. Kovácsy Albert orszgy. képviselő, Deák Miklós, Koncz Ármin melegen pártoló hozzászólása után egy szó ellenvetés nélkül egyhanyulag hozott határozattal kimondotta, hogy a népok­tatásügy iáradhatatlan munkásainak — tekintet nélkül az iskola jellegére - az egyenlő képesítésű tisztviselők javadalmazásával azonos iizetés megadása, a tanító- képzésnek és az iskola ientartói kötelezettségnek álla,mi kezelésbe vétele, továbbá a kántortanítók tanítói iize- tésének megállapításánál, a kántori javadalom ügyei­men kívül hagyása tárgyában ielír az országgyűléshez. Udvarhelymegye törvényhatósága e határozatával oly meleg elismerését nyilvánította a tanítóság iránt, mely teljes reménységgel és munkakedvvel tölti el a vármegye tanítói karának lelkét. Igen óhajtandó volna, hogy minél több vármegye kövesse Udvarhely vármegye példáját, mert a nép javát közvetlenül munkáló tanítóság megél­hetése még a régebbi viszonyok között is elviselhetetlen volt, a mostani körülmények között pedig valósággal tart­hatatlan.- A nyugdíjalap állapota igo4=ben. Az orsz. tanítói nyugdíj- és gyámalap 1904. évi állapotáról gróf Apponyi Albert miniszter jelentést terjesztett a képviselőház elé az okt. 12-iki ülésen. A jelentés szerint a nyugdíjintézetbe felvett tagok száma: 24.317, az iskolafentartói díjak pedig 23.629 tanítói és óvói állomás után rovattak ki. Az 1904. évi állapot szerint 3770 nyugdíjasnak kifizettetett 2.381.561

Next

/
Oldalképek
Tartalom