Nemzeti Népművelés, 1906 (1-10. szám)
1906-10-30 / 6. szám
NEMZETI NÉPMŰVELÉS 7 1906. október 30. kor. 96 fill. 3341 esetben özvegyi segély czímén 1.173.116 kor. 04 fill.; 1805 árvának 147.249 kor. 91 fill. Végkielégítést nyert 44 tanító vagy hozzátartozója 23.881 kor. 20 fill., temetési járulékot 10 egyén 3125 kor. összegben. A tanítók árvaházaiban elhelyeztek 291 árvát. A nyugdíjalap vagyona 30.320.245 kor. 06 fill.- Kozma László vezet! A „Nemzeti Iskola“ Írja: Az orsz. bizottság igazgatótanácsa ülésén Kozma László elnök jelentette, hogy a Rákóczi ünnepen az orsz. bizottság vidéki tagjait Kassára önmaga s a fővárosiakat Koncsek Lajos alelnök vezeti. Tehát Lozma K. jelentette, hogy önmaga vezeti a tanítókat. De hát lesz-e, aki K. L. mögé áll ? Lesz-e, aki elismeri őt vezérnek az orsz. bizottságban történtek után ?- Sajnálkozik az orsz. bizottság. A kassai tanítók határozata — melyről lapunk más helyén adunk hírt — csömörbe ejtette az orsz. bizottságot. Hogy valahogy megreperálják azt a lánczot, mely 30 ezer tanítót köt a nyomorhoz, teremtettek egy határozatot, mely szól pedig ekképp: „A Magyarországi Tanítók Országos Bizottsága mély sajnálattal és megdöbbenéssel vett tudomást az Abaujtorna-megyei tanító-egyesület ama határozatáról, melyben a nemzetközi szoczi- álistákhoz való csatlakozását mondotta ki. Midőn ama reményének ad kifejezést, hogy ez a sajnálatra méltó eset elszigetelt marad, bizalommal elvárja az ország tanítóságától, hogy hiven a magyar tanítók hazafias tradiczióhoz, még a jelenlegi nehéz körülmények között sem engedi magát megtántoríttatni, ellenkezőleg továbbra is bizalmát helyezi a nemzetbe és kormányba, amelyek remélhetőleg rövid időn belül módját fogják ejthetni annak, hogy a magyar tanítók jogos kívánságai teljesüljenek. A magyar tanítók hazafisága eddig is kétségen felül állott, reméljük és elvárjuk kartársainktól, hogy a nemzetközi szocziálizmus szirénhangjai még a megpróbáltatásnak nehéz napjaiban sem fognak utat találni nemzetnevelő nemes szivükhöz“. Hát azt nagyon is tapasztaltuk eddig, hogy az orsz. biz. nagyszerűen ért a memorandumok s határozatok gyártásához, hanem arról nem tudott eddig semmit kimutatni, hogy mennyire vitte előbbre a tanítók anyagi ügyeit! És még hozzá'egy ilyen bizottság mer úgy beszélni, hogy „elvárja az ország tanítóságától . . . .“ Talán megíordítva, uraim! Különben reméljük, hogy a magyar tanítóság tudni fogja, miképp viselkedjék ezen bizottsággal szemben.- A ref. tanítóság figyelmét e helyen is különösen felhívjuk a Csiky L. tanár úrnak az irodalmi rovatunkban közölt előfizetési felhívására s melegen ajánljuk a szóban forgó s nagyon becses és különösen gyakorlati értékkel biró munka megrendelését a nevezett kartársaknak. R nagy beszéd! Apponyi megígérte Jászberényben, hogy „az oktatásügyi politika egyébb kérdéséről és egyáltalán annak részleteiről majd a képviselőházban“ fog szólani. Ezt meg is tette Apponyi a folyó hó 19-iki országgyűlésen, a mikor is a Vizy Ferencz képviselő interpellácziója a tanítók anyagi ügyeit illetőleg a következőkben válaszolt: Ami pedig a tanítóknak anyagi helyzetét illeti, az állami tanítókra nézve az 1907-ik évi költségvetésben egy olyan rendezés foglaltatik, amely 2650 tanítónak a helyzetét már kedvezőbbé fogja tenni, eltekintve attól az általános rendezéstől, amelyet a kormány máris kiadott az 1904: I. t.-czikk végrehajtása tekintetében, a mely a tiz évig szolgáló államtanítókra nézve 200, a tizenöt évig szolgálóra nézve 300, a tizenöt szolgáltra nézve pedig 400 korona személyi pótlékot állapít meg. Az állami tanítók eddig a következő fizetési kategóriákban voltak: a legmagasabb fizetési kategóriában, melybe játhatnak az évek folyamán, t. i. 1400 korona alapfizetéssel, a mihez a 200 korona pótlék mindig hozzászámítandó, ebben volt az 1906-iki költségvetés szerint 80, az 1907-iki költségvetés szerint ezen legfelsőbb kategóriába felmegy 500. A második 1200 koronás alapfizetésü kategóriában volt 387, ebbe az 1907-iki költségvetés szerint felmegy 600. Az 1000 koronás fizetési kategóriában volt 2402, felmegy az 1907-iki költségvetés szerint 2750-ig. A legalsó kategóriában volt eddig 2281, az 1907-iki költség- vetésben csak 1500 marad meg. Ez az állami tanítói fizetésrendezésre nézve, nem mondom, hogy a befejezést jelenti, hanem a megkezdést jelenti, még pedig olyan megkezdést, amely, ha ezzel kombináljuk azon általános rendezést, melyet a pótlékok tekintetében a kormány már tett, tetemes javítását tartalmazza sorsuknak. Ezzel párhuzamosan megindítottam a tárgyalásokat a pénzügyminisztériummal a nem állami jellegű tanítók fizetésének felemelése iránt, (Helyeslés) azzal a tenden- cziával, hogyha nem is az utolsó krajczárig, de megközelítőleg - az alapfizetés tekintetében mindenesetre, de a további előmenetel lehetőségének tekintetében megközelítőleg — hasonló helyzetbe juttassam őket az állami tanítókkal, nyitva tartván az iskolafentartók számára azt, hogy javíthassák a tanítóik fizetését anélkül, hogy azért az állami támogatás leszállíttatnék. (Helyeslés.) Ezek a princzipiumok, amelyekből kiindultam. Mindennek eredményét — remélem — igen rövid idő múlva törvényjavaslat alakjában leszek szerencsés a Ház elé terjeszteni. Ha mindez a Ház előtt lesz, ez, nem tagadom, el fog maradni azon igények mellett, melyeket a tanítóság most táplál, de el fog maradni az én óhajtásaim mögött is. De méltóztassanak meggondolni az igényeknek azt a sokaságát, mely a jelenlegi kormányzatra zúdult, méltóztassanak meggondolni a fejlődésnek azon szükségeit, amelyek minden téren mutatkoznak. Az 1907. évi költség- vetésben a kormány a rendes kiadásokat 20 millió koronával emeli. Közgazdasági erőnknek jelenlegi állapotában, ha az adózó népre uj terhet rakni nem akarunk, ezt a huszmilliónyi fejlődést körülbelül a summumát képviseli annak, amibe belemehetünk, ha nem akarjuk az állami pénzügyeket újabb züllés veszélyének kitenni. Ha pedig ezt megtennők, hogy ha mi akár az állam pénzügyeit ismét a megzavarás veszélyének tennők ki vagy pedig az országnak közgazdasági erejét zsibbasztanók meg az által, hogy az adózó nép terheit fokozzuk, akkor azt a fejlődést, melyet most ezen pénzügyi tekintetek miatt lassúbbá kell tennünk, végképp lehetetlenné tennők. A „Népszava“ ehhez a következő kommentárt fűzi: Apponyi sietett ma a képviselőházban felelni egy korábban hozzája intézett interpelláczióra. Eddig nem volt neki sürgős a felelés. Most, a kassai határozat után, hirtelen sürgős lett. És feleleteben némileg meglepő dolgokat mondott a miniszter ur. Mig Wekerle minapi expozéjában befejezettnek mondta az állami tanítók fizetésrendezését, most Apponyi újabb Ígéretekkel állt elő. És még a felekezeti és községi tanítók fizetésjavítását Wekerle csak igen bizonytalanul és 1908-ra helyezte kilátásba, Apponyi igen rövid időre ígérte meg ezt a rendezést. Persze, amit a tanítók most kapnak és amit nekik a jövőre Ígérnek, az csak morzsa, koldúsnak való alamizsna. De láthatják a tanítók, hogy melyik ut az amelyen idáig eljutottak és tudhatják immár, hogy melyik ut az, amelyen a jövőben haladniok kell, ha emberi sorba akarnak jutni. Meggyőződhettek róla, hogy a hazafias maszlaggal őket csak bolondítják. Láthatják, hogy a munkálkodó néphez való csatlakozásnak már első kezdetei is megrémítették reakcziós gazdáikat ... Mi a „Népszava“ ezen sorainak teljesen helyt adunk. II. La.
