Baráth Béla Levente: „Földbegyökerezés és égbe fogózás...” A Tiszántúli Református Egyházkerület története Baltazár Dezső püspöki tevékenységének tükrében (1911-1920) - Nemzet, egyház, művelődés 10. (Sárospatak, 2014)

3. „Ha a tökéletesedés célja felé törni van benne vágy és akarat...” - III.2 Az iskolaügy és az egyetemalapítás kérdésköre - III.2. a Az egyházkerületi közoktatásügy helyzete és reformja

III. 2. AZ ISKOLAÜGY ÉS AZ EGYETEMALAPÍTÁS KÉRDÉSKÖRE

III. 2. a) Az egyházkerületi közoktatásügy helyzete és reformja

A tiszántúli egyházkerület - az állami189 és országos református190 tanügy- irányítástól eltérően - ekkor még mindig meglehetősen nagy önállóságot élvezve jelentős iskolarendszert működtetett. A közgyűlés az elemi, a középiskolai és a felsőoktatási irányítást külön szakbizottságok hatáskörébe utalta át, melyek figyelemmel kísérték a hozzájuk tartozó iskolatípusok állapotát, az oktatók és tanulók helyzetét, tanterveket dolgoztak ki, intézményfejlesztési kérdésekkel foglalkoztak stb. A hitoktatás megszervezése céljából figyelemmel kísérték a nem egyházi iskolákba járó református gyermekek iskoláztatását is. Működésükről a közgyűlés előtt rendszeresen jelentést tettek.

189 A kiegyezés után a magyar polgári tanügyirányítás egyik jellemző tendenciája volt, hogy az egyházak iskolai autonómiáját visszaszorítva a közoktatást saját hatáskörébe vonja. A törvényhozás és az államsegély folyósítása útján egyre nagyobb mértékű befolyást gyakorolt a felekezeti iskolák szervezeti rendjére, tantárgyi rendszerére, tankönyvhasználatára, szakfelügyeletére, felszerelésére, építészeti kialakítására stb. Ez lényegileg az iskolák elnyújtott államosítását jelentette, és a folyamat a negyvenes évekre teljesedett ki. (Nagy Péter Tibor, 1997. 95-96.) Ennek a törekvésnek az előrehaladását korszakunkban jól mutatja, hogy a konvent tanügyi bizottságának kimutatása szerint amíg egyházi részről a református elemi iskolák fenntartása kapcsán csupán minimális költségnövekedés figyelhető meg, addig az állam egyre jelentősebb részt vállalt magára. 1904/05-ös tanévben ennél az iskolatípusnál az állam még csak 666 286 koronát adva, az összköltségek 16,9%-át finanszírozta, addig ez a szám 1911/12-ben x 644 083 korona (27,08%), 1913/14-ben pedig már 2 890 406 korona (39,05%) volt. (Barcza József, 1983.122.)

190 Az egyházi törvények szerint ugyan a konvent állt a református egyházi tanügyigazgatás élén, amely tanügyi bizottsága által gyakorolta volna ezt a jogkörét, ennek irányító szerepét azonban megkérdőjelezte, hogy feladatai ellátásához nem rendelkezett a szükséges anyagi háttérrel. Oktatáspolitikai célkitűzéseinek megvalósítása tehát az egyes egyházkerületek hozzájárulásától függött, amelyek azonban ragaszkodtak ahhoz, hogy tanügyi kérdésekben saját hatáskörben járjanak el. Például a konkrét ügyeket irányító középiskolai felügyelői állásokat az egyházkerületek, és nem a konvent tartotta fenn, és a középiskolákkal kapcsolatos ügyekben az egyház- kerületek külön-külön érintkeztek a kormánnyal, s az a püspököket tekintette az egyházi főhatóságnak. Ld. Nagy Péter Tibor, 1997. 94.

84