Baráth Béla Levente: „Földbegyökerezés és égbe fogózás...” A Tiszántúli Református Egyházkerület története Baltazár Dezső püspöki tevékenységének tükrében (1911-1920) - Nemzet, egyház, művelődés 10. (Sárospatak, 2014)
Mellékletek
5. MELLÉKLET Baltazár Dezső levele Moisiu román kormányzó tábornokhoz a román katonák családja elleni támadásáról (forrás: TtRELI. 1. e) 23. d. 1600/1919.) Kormányzó Tábornok Úr! Ecellentiás Uram! Szomorú szívvel vagyok bátor és kénytelen jelenteni az alábbi esetet: F. hó 18-án este 10 órakor, a hajdúböszörményi határban levő zeleméri nyaralómban, ahol a nyarat a családommal töltöm, román katonák törtek be. A fenyegető kopogásra és kiáltozásra, már ágyban lévő családom hirtelen felöltözködött. Az ajtót kinyitottam s azon egy román szakaszvető, egy káplár és két őrvezető léptek be fegyveresen. Az általam nehezen értett román nyelven közölték, hogy ők a „patrul” s azzal a hálószobában letelepedtek. Én a család hölgy tagjaira tekintettel kértem őket, hogy jöjjenek ki a teraszra, kint foglaltunk tehát helyet s másfél óra hosszáig beszélgettünk. Féltizenegykor felállottak, s egy papírlapot tartottak elém, melyre ceruzával románul az volt írva, hogy ha azonnal 20.000.- koronát nem fizetek az egész családomat velem együtt kiirtják. Kijelentettem, hogy nálam nincsen ennyi pénz, s különben is szegény ember vagyok, s a nyaralóban még ha gazdag lennék sem tartanék pénzt. Különben, ha úgy határozták, ám végezzenek velem, s ezzel kitártam előttük fedetlen mellemet. A katonák közül hárman fegyvert töltöttek és készületet tettek a lövésre. A szakaszvezető a szobába tuszkolt folyton ezt emlegetve „nem baj, nem baj csak korona legyen” 670 korona összes kint levő pénzemet által adtam nekik, azonban visszadobták és most már 10.000.- koronát emlegettek a követelésük összegéül. Mikor többször ismételtem, hogy nincs, nincs mindany- nyiszor megismételték a lelövési kísérletet. A család minden tagja előszedte összes legkedvesebb ékszereit, fülönfüggőket, nyakláncokat, gyűrűket, jegyűrűket, de ezeket nem fogadták el, mindig csak a 10.000.- koronát emlegették. Közben kutatni kezdtek a pénz után, s közben János fiamat kínzással próbálták vallatni s hasonló kísérlettel vonszoltak engem is ki. A szörnyű eset félegy óra tájban tetőfokához közeledett. Ehhez utolsó lépcső volt a leányok megbecstelenítésére kieszelt előkészület. A megrémült család, melyben négy növendék leány minden testi és lelki integritása volt kockázaton, bevonult a legbelső szobába és egymást átölelve várta a halált, 232
