Baráth Béla Levente: „Földbegyökerezés és égbe fogózás...” A Tiszántúli Református Egyházkerület története Baltazár Dezső püspöki tevékenységének tükrében (1911-1920) - Nemzet, egyház, művelődés 10. (Sárospatak, 2014)
Mellékletek
mikor a négy román altiszt kinyitotta a szoba ajtaját és felvont fegyverrel minden előkészületet megtett a család kiirtására, egymást átölelve az Úri imát mondtuk fennhangon és behunyt szemmel vártuk a halált. Az Isten elfordította tőlünk. A nem mindennapi kép láttára jobb sugallat szállta meg az altiszteket és az előbb visszadobott pénzdarabokat, órát és más tárgyakat magukhoz véve eltávoztak. Kis idő múlva visszatértek és követelték, hogy adjak írást 10.000.- koronáról. Adtam. Ezt a szakaszvezető magához vette. János fiamnak megparancsolta, hogy menjen Debrecenbe és hozza ki a 10.000.- koronát. Én azonnal útnak akartam indítani fiamat, azonban ez ellen az altisztek hevesen tiltakoztak, és kijelentették, hogy az útnak indulást csak reggel kívánják. Addig feküdjön le az egész család. Ezután éjfél utáni egy órakor elbúcsúztak tőlünk. Közben konstatáltuk, hogy a nyaralót különböző ponton hat hátizsákos fegyveres katona állotta körül. Mi sem természetesebb, hogy a katonák nem jöttek reggel vissza, s mint az, hogy ma reggel egész családommal együtt elmenekültünk gyorsan arról a helyről, ahová a vörös terror alatt zaklatott életünket nyugtatni elvonultunk, s ahol a nyugodalom biztosítását éppen attól a román hadseregtől reméltük joggal, melynek életünk megmentését a bolseviki megtörése útján köszönhetjük. Exellentiás Uram! Éppen a most említett megmentés folytán engemet és családomat önökhöz olyan hála fűzi, hogy ha csak magunkról lenne szó az esetről nem is tennék jelentést. De úgy érzem, hogy ezzel a jelentéstétellel egyfelől a nemes román hadsereg reputatiojának tartozom, másfelől Exel- lentiádnak is abban a vonatkozásban, hogy a nevezett altisztek az Exellen- tiád által számomra Nr. 42/919 alatt kegyesen s hálás köszönettel vetten kiállított „Bilet de libera circulatio” rendkívüli és kivételes igazolványt és ajánlást nem respectálták noha azt elolvasták fennhangon és mindnyájan megértették. Ezek után magamat Exellentiádnak további jóindulatába ajánlva, életére áldást kérve, tisztelettel és szeretettel vagyok, kész híve: Debrecen, 1919. június 19. Baltazár Dezső püspök 233
