Baráth Béla Levente: „Földbegyökerezés és égbe fogózás...” A Tiszántúli Református Egyházkerület története Baltazár Dezső püspöki tevékenységének tükrében (1911-1920) - Nemzet, egyház, művelődés 10. (Sárospatak, 2014)
6. Összefoglalás
közéleti viszonyaira tekintettel felvázolja a református egyház életében megfigyelhető kedvezőtlen hatásokat. Bemutatásra kerülnek az egyház- kerület szervezeti felépítésének és működésének ismertetése mellett az egyházi vezetőség előtt álló feladatok is. A második fejezet Baltazár Dezső személyére és pályafutására irányítja a figyelmet. A meghatározó családi és iskolai indíttatások tárgyaljuk kegyességi életét és teológiai szemléletmódját, melyet a debreceni „hitvallásos ortodoxia” neokonfessziona- lizmusa határozott meg. A Szentírásból és a reformátori hagyományból- különösen Kálvin nyomán - felismert hitigazságok aktivizáló hatását figyelhetjük meg nála is. Következetlennek tűnő pártpolitikai szerepvállalásának értékelése során rámutatok elsődlegesen egyházi-egyházpolitikai indíttatásaira. Sokrétű közéleti szerepvállalása inkább köthető a „politikai protestantizmus” fogalmához, mint más politikai ideológiához. Külön figyelmet érdemel az 1911-es püspökválasztási kampánnyal kapcsolatban bemutatott kép. A következő nagyobb egység azt az egyházkerületben folyó igyekezetét tárgyalja, mely Baltazár Dezső vezetésével az iskolai és egyházi élet modernizációja érdekében zajlott. Kiemelten foglalkozik a békés-bánáti egyházmegyében folyó szórványgondozási törekvésekkel, a nagyvárosi gyülekezetekben felélénkülő belmissziói munkával és a Debreceni Diakonissza Anyaház létrehozásával. Rámutat arra, hogy a püspök az Országos Református Lelkészegyesület elnökeként is nagy hangsúlyt helyezett a református lelkészi kar presztízsének helyreállítására. A lelkészképzés reformja mellett fontosak voltak a lelkészcsaládok egzisztenciális helyzetének és szociális biztonságának javítása érdekében tett lépései is. 1920 előtti tevékenységének legmesszebbre mutató területe az egyházkerületi oktatási intézményrendszer átalakítása volt. A Tiszántúlon- sokszor nagyon mostoha körülmények között - működő református elemi iskolák és a tanítók helyzetének javítására nagy figyelmet fordított. A lényegesen jobb helyzetben lévő középiskolai képzés kapcsán az infrastrukturális fejlesztések mellett fontos eredmény volt, hogy a leányok magasabb iskolai végzettséghez jutásának érdekében új képzési típusokat (pl. a leánygimnázium) honosítottak meg és olyan diákjóléti intézményt hoztak létre, mint a lelkész-árvák támogatására felállított internátus, a hajdúböszörményi „Fiú-Kálvineum”. Baltazár Dezsőnek kulcsszerepe volt a debreceni egyetem létrehozásában is, hiszen ez a Debreceni Református Kollégium akadémiai tagozatainak átalakítása révén jött létre. Az egyházkerület és az állam között folytatott hosszadalmas egyeztetések után 200
