Baráth Béla Levente: „Földbegyökerezés és égbe fogózás...” A Tiszántúli Református Egyházkerület története Baltazár Dezső püspöki tevékenységének tükrében (1911-1920) - Nemzet, egyház, művelődés 10. (Sárospatak, 2014)

6. Összefoglalás

született meg az a megállapodás, melynek eredményeként az 1912-ben létesített és 1914-től működő új egyetemen református hittudományi kart alapítottak és az egyházkerület egyetemi diákotthont épített. Az egyházias képzés fenntartása érdekében külön lelkészképző, majd 1925-től tanárképző intézetet is létrehoztak.

Az eddig áttekintett egyházi területek mindegyike folyamatos kapcsolattartást igényelt az államigazgatás politikai vezetőivel. A püspöki programjában felvállalt fő célkitűzése, az egyház-finanszírozásnak az 1848: XX. te. által kimondott, a felekezetek „egyenlőségét és viszonosságát” következetesen érvényesítő alapokra helyezése volt, de a protestantizmus pozícióit megkérdőjelező „politikai katolicizmus” befolyásának növekedése is aktív politikai szerepvállalásra ösztönözte. Közéleti ténykedésének fő célkitűzése volt, hogy a széthúzó magyarországi protestantizmus összefogása által hathatós politikai érdekképviseleti szövetséget hozzon létre. Az ennek érdekében tett lépései, különösen a Tisza Istvánnal és a Munkapárttal kialakított kapcsolata azonban a református egyházon belül is sokakat szembeállított vele és népszerűségének sokat ártott.

Baltazár az állam és a felekezetek kapcsolatának kérdésében következetesen liberális elveket vallott. A korabeli viszonyok között ez kezdettől fogva kijelölte potenciális szövetségeseinek és ellenfeleinek táborát. Amíg az evangélikusság vezetőivel és a zsidósággal nagyon szoros kapcsolatokat ápolt, addig a katolikus egyház képviselőivel számos területen összeütközésbe került. A dolgozat rámutat arra, hogy a felekezeti szembenállás felerősödését a korban belpolitikai folyamatok is erősítették.

Bemutatták és értékelték Baltazár Dezsőnek az első világháború időszakában kifejtett aktivitását. Jól felfogott nemzeti érdekből szerette volna, hogy hazája győztesként kerüljön ki a harcokból. Egyházi vezetőként tevékenysége a hátországban a háborúval együtt járó terhek enyhítésére irányult, de lényeges volt az is, amit a református katonai lelkigondozás területén végzett. Ez később - a háború után - jelentősen hozzájárult ahhoz, hogy a magyar hadseregben a katolikus mellett a protestáns tábori lelkészség is önálló szervezeti egységgé válhasson.

Az Osztrák-Magyar Monarchia és vele együtt a történelmi Magyar- ország széthullása, a forradalmak és a román megszállás időszakában a püspöknek állandó támadásokat kellett elszenvednie, élete is többször veszélybe került. Határozott meglátása volt, hogy az összeomlást megakadályozó széles társadalmi összefogást csak forradalmi átalakulás nélkül, egy jelentős demokratikus jogköröket garantáló alkotmányos monarchiában

201