Baráth Béla Levente: „Földbegyökerezés és égbe fogózás...” A Tiszántúli Református Egyházkerület története Baltazár Dezső püspöki tevékenységének tükrében (1911-1920) - Nemzet, egyház, művelődés 10. (Sárospatak, 2014)

5. „A VÁDAT MEGÉRTETTEM, HATÁROZOTTAN TAGADOM” - V. I. A forradalmak időszaka - V.l.b A köztársaság időszakában

mögött zajló egyeztetéseket Kmely Károly hozta nyilvánosságra. A buzgó katolikus egyetemi tanár a Budapesti Hírlapban írott cikkében kifejtette, hogy sem államjogi, sem egyházjogi alapja nincs annak, hogy protestáns legyen a kultuszminiszter. A cikk hatására protestáns részről azonban régi reflexek éledtek fel újra, a Debreceni Protestáns Lap hasábjain úgy állították be az ügyet, mintha a reformátusokat a katolicizmus részéről újabb atrocitás érte volna.

Január 11-én az MSZDP nyomására a Károlyi-kormány lemondott és Berinkey Dénes vezetésével új kormány alakult, melyben erőteljes szociáldemokrata befolyás érvényesült. Károlyi Mihályból köztársasági elnök lett. A tárcák közti koalíciós osztozkodás során szétválasztották a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumot. A közoktatási tárcát a szociáldemokrata Kunfi Zsigmond kapta meg, a vallásügyi miniszter a Károlyi-párti Vass János lett. Ez az államosítás felé tett erőteljes lépés oda vezetett, hogy az Országos Katolikus Tanács, a Katolikus Püspöki Kar támogatásával az autonómia erőteljes követelésének útjára lépett. Saját hatáskörükbe kívánták átvenni a közoktatásügyi minisztériumtól a katolikus iskolákat és a vallásügyi minisztérium kezelésében lévő, a katolikus egyház működését támogató állami vagyont.

Emiatt született meg a reformátusok 1919. január 25-én kelt tiltakozó memoranduma, melyet a miniszterelnöknek és a köztársasági elnöknek is átadtak. A memorandumban követelték a 4 millió protestáns hátrányos megkülönböztetésének megszűntetését, hogy protestáns is lehessen kultuszminiszter, hogy az őket érintő kérdésekbe - mint a minisztérium kettéválasztása - beleszólási joguk legyen. Tiltakoztak a vallásoktatás tervezett korlátozása, és a katolikus autonómia bevezetése ellen az i848:XX. te. következetes végrehajtása előtt. Berinkey és Károlyi megértésükről biztosították a reformátusokat. Február 12-én, a Vass Jánossal folytatott tárgyalás során református részről kijelentették, hogy mivel a protestánsok eddig 17 és fél millió koronás államsegélyt kaptak, az igénylendő alapítványi tőke összegét ennek megfelelően kérik. Baltazár Dezső nem vett részt ezeken a tárgyalásokon, ő a Lelkészegyesületben fejtette ki indítványát az új helyzettel kapcsolatban.400 Álláspontja szerint, ha a katolikus egyház

400 TtREL 1.1. e) 23. d. 1919/761, Az i848:XX. te. körül = LE 1919. 69-70. A február 12-i tárgyalásokon az állami finanszírozás tekintetében a status quo fenntartását ígérték. Ennek alapján 1919. március 20-án a korábbi kormányokkal történt megállapodásra hivatkozva az egyházkerület elnöksége további 8.000.000.- korona folyósítását követelte Vass Jánostól. (TtREL 1.1. e) 23. d. 751/ 1919.)

166