Baráth Béla Levente: „Földbegyökerezés és égbe fogózás...” A Tiszántúli Református Egyházkerület története Baltazár Dezső püspöki tevékenységének tükrében (1911-1920) - Nemzet, egyház, művelődés 10. (Sárospatak, 2014)
4. „Veszedelmes viszonyok” - IV. 2 „A lelkek megbékítésére, vigasztalására, buzdítására törekedtem” - IV. 2.b Küzdelmek a hátországban
mátus tábori lelkészet aktuális helyzetét, feladatait mérte fel, és fellépett a honvédségen belüli új szervezeti keretek kialakításának érdekében.348 Az ünnepi ORLE-kongresszus legfontosabb témája egy békekonferencia összehívására tett kísérlet lett. Baltazár Dezső elnöki megnyitójában a következőjavaslatot tette: „Ha az államok nem tudnak megbékélni, szóljunk át mi ellenségeink táborában azokhoz, akik egy oltárt, egy eszményt szolgálnak velünk... Ha mindkét fél győztes megtámadottnak tartja magát: olyan természetes dolog megszüntetni az ellenségeskedést. Elvégre fájjon már annak is a seb, aki sértetlen, sírjon az is akit gyász nem ért... Kezdjük el mi protestánsok magunkon a reformációt és kezdjük elsősorban mi, a szeretet igéinek hivatalosai. Kérjük fel a semleges Svájc genfi egyházának protestáns lelkészi testületét, hogy az ellenséges államok protestáns papjait hívják össze lelki egységre, hogy megindítói legyünk a nagy belátási folyamatnak.”349 A jelenlévők támogatták a felvetést, egészen 1918 novemberéig folyamatos levélváltások követték az ekkor küldött első levelet. A béke utáni rendezésnek, ahogy a református egyház tagsága, úgy Baltazár Dezső számára is egyetlen dogmaszerűen vallott feltétele lett volna. Ahogy Weszprémi Zoltán 1917. augusztus 26-án tartott főispáni beiktató- ján elmondott nagy hatású beszédében kifejtette: „...nem azért vetettük bele mindenünket, ami erő és érték, a ránk kényszerített világháború sodrába, hogy egy ellenségeink által vesztünkre diktált s általunk kellő határok közzé nem szorított irányzattal ki engedjük forgatni magyarságából és el engedjük esni függetlenségének még reménységétől is imádott hazánkat. Nekünk nem mindegy, hogy szlávok leszünk-é vagy magyarok; nem mindegy, hogy szétszaggatnak-é bennünket a hazához s trónhoz hűtlen elemek, vagy hogy eddigi határaink koszorújában királyunkkal, népünk, földünk és alkotmányos jogaink egyetemével történelmi szent egység maradunk. Ez akarunk maradni. [...] Nekünk csak a magyar állam sértetlenségét, a magyar nemzet fejlődését biztosító béke kell. Ezért imádkozunk, ezért áldozunk.”350 Ezt a magyar nemzeti érdekeket messzemenően figyelembe vevő békét, amelyet a püspök és a református egyház tagsága egyhangúlag szeretett volna elérni, a háborús évek óhatatlanul maguk alá temették. A tar348 Baltazár Dezső: Elnöki megnyitó= LE 1917. 513-14. 349 1916 tavaszán és nyarán Baltazár Dezső a Kollégium tanári és tisztikara előtt, Dé- genfeld pedig az EKER közgyűlésen fejtette ki, hogy a hazának és az egyháznak „óriási értéke volna, hogy a rémes háború befejeződjék”. (Irinyi Károly, 2002. 333.) 350 Baltazár püspök és az általános választójog = LE 1917.372. 145
