Baráth Béla Levente: „Földbegyökerezés és égbe fogózás...” A Tiszántúli Református Egyházkerület története Baltazár Dezső püspöki tevékenységének tükrében (1911-1920) - Nemzet, egyház, művelődés 10. (Sárospatak, 2014)
4. „Veszedelmes viszonyok” - IV. 2 „A lelkek megbékítésére, vigasztalására, buzdítására törekedtem” - IV. 2.b Küzdelmek a hátországban
tós európai béke megteremtésének lehetőségét az antanthatalmak saját hegemóniájuk hosszú távú szavatolásában látták. Ennek lényeges eleme volt a könnyen manipulálható, egymást is sakkban tartó közép-európai kis nemzetállamok létrehozása. Ez a terv pedig csak az Osztrák-Magyar Monarchia, azon belül is a történelmi magyar állam feláldozása által volt megvalósítható. A sok ellenérdekelt akaratával szemben az egyébként is éles politikai, szociális és vallási megosztottságban élő, és a háborús évek alatt túlterhelt magyarság törvényszerűen maradt alul. A Baltazár Dezső által aláírt első levélben arra kérték Genf befolyásos lelkészeit, hogy hívjanak össze az ellenséges országok protestáns lelkipásztorai részvételével egy kongresszust, amelynek célja az őszinte békevágy közös kifejezése lenne. „Kérjük tehát Önöket [...]: Vizsgáljanak meg, hogy hű sáfárai vagyunk-e az építő szeretet tálentumainak? Tanítsanak meg mindnyájunkat arra az igazságra, hogy a szeretet és béke műveivel kötelességünk szolgálni az emberek javát és Isten dicsőségét.”351 Három levélváltás után azonban kiderült, hogy a magyar református lelkészek elvárásaival még a valóban független svájci lelkészek sem tudták azonosítani magukat. A genfiek utolsó levelében írottak reálisan jellemezték a kialakult fájdalmas helyzetet: „Mi meg maradunk amellett, hogy nem hisszük lehetőnek ebben az órában azt a testvéri összejövetelt, amelytől a békességre való előkészítést várják. - Mi nem törvényszék elé akarunk állni - mondják önök - de a tervezett összejövetel törvényszék lenne, amely előtt a különböző pártok ügyvédjei védbeszédeket tartanának. Csak azok a membra disjecta volnának láthatók, amelyek Apollósra, Kéfásra vagy Pálra hivatkoznának, de nem a Krisztus teste, melyet az emberi bolondság e pillanatban láthatatlanná tett. Inkább a bensőséges és gyakori imádságok órája ez, amellyel minden szalmafedeles viskóból és minden palotából a mi Urunk Jézus Krisztus szívéig szállanak fel, de nem annak a közös imádságnak az órája, mely fogékony lenne valódi eredmény létrehozására... Várni kell csendben az örökkévaló szavára...”352 Az elhúzódó háború következményei Debrecenben is egyre nyilvánvalóbbá lettek. 1917-től a romló közellátás, közegészségügy és közbiztonság hatására a szociáldemokrata párt tevékenysége felélénkült. A Károlyi-párt népszerűsége tovább növekedett. Ez nem kis részben két egyházi tisztviselő: Jánosi Zoltán és Juhász Nagy Sándor következetesen képviselt radi351 A Genfi Nemzeti Protestáns Egyház Lelkész-társaságához = LE 1917. 526-527. 352 Tóth Endre, i960. 146
