Baráth Béla Levente: „Földbegyökerezés és égbe fogózás...” A Tiszántúli Református Egyházkerület története Baltazár Dezső püspöki tevékenységének tükrében (1911-1920) - Nemzet, egyház, művelődés 10. (Sárospatak, 2014)
4. „Veszedelmes viszonyok” - IV. 2 „A lelkek megbékítésére, vigasztalására, buzdítására törekedtem” - IV.2.a A háború „frontvonalán"
foglyoknak szánt imakönyvet küldtek a fronton harcolókhoz, ami demoralizáló hatást váltott ki.324 De mély nyomot hagytak az olyan szívhez szóló, bátorító írások is, amilyen pl. Baltazár „Karácsonyi áhítata” volt. „Még ma is sokan hordják a szívük mellett édesanyjuk, feleségük levelei között - írta a püspöknek a 39-esek tábori lelkésze. - Olvasgatják még ma is, némely részét könyv nélkül is tudják. [...] Azért is kérnénk szépen vallásos iratokat, mert a mostani állóharcok idején istentiszteleteket ritkábban tarthatunk, olvasni azonban bőven van idejük a fedezékben.”325 A szervezőmunka egyik legfontosabb része tehát az iratmisszió kérdéseinek rendezése volt.326 Hozzátartozott ehhez az olyan, javarészt katonáknak szánt lapok készítése és postázása is, mint a Református Katonák Lapja vagy a Vasárnap,327 de bibliák, ima- és énekeskönyvek, igehirdetéseket vagy éppen praktikus ismereteket közlő füzetek is nagy számban kerültek a tábori lelkészeken át a katonákhoz. A második harctéri útra 1917 nyarán került sor. János nevű fia és Kiss Ferenc kíséretében a román és orosz fronton harcoló csapatokat látogatta meg. A hazaúton több erdélyi református gyülekezetben végzett szolgálatot. Személyes bátorsága és szuggesztív igehirdetései jelentős hatást gyakoroltak a hadsereg legtöbb tagjára, és érezhetően javították a tábori lelkészek elfogadottságát.328 Szintén 1917-ben történt, hogy november 324 Vass Antal levele Baltazár Dezsőhöz = TtREL 1.1. e) 1230/1915. 325 Uo. 326 A „vallásos irodalom” iránti kereslet nemcsak a fronton, hanem a hátországban is hatalmas méreteket öltött. A fellendülő kereslet kapcsán háborús imádságok és traktátusok dömpingje jelent meg. A helyzetre jellemző adat, hogy 1916-ban a háborús imádságokat közlő „Bízzatok Istenben” című kötet napok alatt 10.000 példányban kelt el. Teológiai szempontból egy korabeli elmés értékelés így jellemzi ezeket az írásokat: „Egyik legmaradandóbb értékű gondolat és cselekedet lesz a magyar protestáns egyház háború alatti munkájában ezeknek a készítése és kiadása. De a háborús imáknak is van pernyéje. Szinte naponként seregestül jelennek meg itt- ott ezek a füzetek, amelyek azonban, ha üzletnek be is válnak, imának semmiképpen... melyek majdnem kivétel nélkül mind azért nevezik magukat imádságoknak, mert az Istent ’Te’-nek szólítják s itt-ott elmésen ki is oktatják a világok Urát a napi eseményekről, sőt... arról is, hogy Ő a mohamedán katonáknak is atyja. De az itt említetteknél sokkal gyarlóbbak is jelennek meg, az bizonyos.” (Makkai Sándor: Háborús imák és traktátusok = Protestáns Szemle 1915. 87-88.) 327 Az elsőt Kovács J. István a másodikat Uray Sándor szerkesztette. A Református Katonák Lapját a konvent, a Vasárnapot a tiszántúli kerület anyagi támogatásával juttatták el a katonákhoz. 328 Erről a legkevésbé dokumentált útjáról beszámolót olvashatunk Kiss Ferenc valamint az evangélikus tábori lelkész, Vietórisz László tollából, előbbihez ld. TtREK jkv 138
