Baráth Béla Levente: „Földbegyökerezés és égbe fogózás...” A Tiszántúli Református Egyházkerület története Baltazár Dezső püspöki tevékenységének tükrében (1911-1920) - Nemzet, egyház, művelődés 10. (Sárospatak, 2014)

4. „Veszedelmes viszonyok” - IV. 2 „A lelkek megbékítésére, vigasztalására, buzdítására törekedtem” - IV.2.a A háború „frontvonalán"

a „szent tusakodást” a „szabadság és az igazság” védelmében indították, biztos és gyors győzelmet várt. A hadbavonultak és hozzátartozóik felekezeti hovatartozás nélküli segítésére hívta fel a gyülekezetek figyelmét. Figyelmeztetett az érintett belhivatalnokok javadalmának pontos kiutalására és az iskolai évkezdés várható kitolódására.306

A református egyház tagsága és vezetői valós tapasztalatok nélkül, az 1848/49-es szabadságharc idealizált élményvilágával indultak neki egy XX. századi totális háborúnak.307 A későbbi történések ismeretében mégis nehéz megütközés nélkül szembesülni a kortársak első reakcióival. Generációja többi tagjához hasonlóan Baltazár Dezsőnek is hosszú, fájdalmas utat kellett végigjárnia a háború pozitív fogadásától az 1917/ 18-as békekísérletig, majd tovább, a háború elvesztésével járó következmények elviseléséig. Kétségtelen, hogy háború alatti megnyilvánulásait jogosan érheti a céltévesztettség vádja308, mégis ijesztően egysíkú az a történészi beállítás, mely annyiban foglalja össze ezekben az években végzett tevékenységét, hogy „harci riadóvá hangszerelte az emberszeretet isteni igéit”, vagy „Baltazár a világháború éveiben politikai fórummá szentségtelenítette az Isten házát”.309 Működését nem szabad egyedi jelenségként, a korabeli ke- resztyénség általános viszonyaiból és történeti összefüggéseiből kiragadva értékelni.310 Ha tudomásul vesszük a rá egyébként is jellemző hangzatos retorikát, és akár csak az első napokból ránk maradt forrásokat következetesen átolvassuk, nyilvánvalóvá válik, hogy a háborút még akkor sem fogadta „vígan és bátran”, és nem hirdette azt „mint a megváltás narkotizáló igéit”. Magánlevelezésén, de publikált írásain is inkább történelmi realitá306 TtREL 1.1. e) 1858/1914, de ld. Körlevél = LE 1914. 598-99. és Dr. Baltazár Dezső körlevele = PEIL 1914. 508. Baksay Sándor dunamelléki református püspök körlevelét ld. PEIL 1914. 493., Németh István dunántúli református püspökét ld. PEIL 1914. 493-494307 Csohány János, 1986.

308 Ennek tendenciáját jól érzékeltetik Irinyi Károlynak a debreceni reformátusság egészére vonatkozó megjegyzései: „A világháború első hónapjaiban a fennen hirdetett kálvinista magyarságtudathoz egy már-már irracionális királymítosz, monarchiái nagyhatalmiságtudat és a Németország iránti szövetségi kötelékeket túllicitáló, buzgó szervilizmus társult.” (Irinyi Károly, 2002. 314.)

309 Irinyi Károly, 2002. 310.

310 A protestáns lelkészek mellett a katolikus klérus és az ortodox papság háborúról vallott nézeteit is politikai meghatározottságú szemlélet jellemezte. Vázsonyi Vilmos találó megjegyzése szerint a világháború során mindegyik küzdőfél „besorozta az Istent”. Idézi Csohány János, 1986. 30.

133