Baráth Béla Levente: „Földbegyökerezés és égbe fogózás...” A Tiszántúli Református Egyházkerület története Baltazár Dezső püspöki tevékenységének tükrében (1911-1920) - Nemzet, egyház, művelődés 10. (Sárospatak, 2014)
4. „Veszedelmes viszonyok” - IV. 1 .b Kapcsolatok az evangélikus testvéregyházzal, érintkezések a katolicizmussal és a zsidósággal
Miklósy István sértetlen maradt, de a merénylet három ember halálát követelte. Az eset még Baltazár Dezső családi levelezésében is előkerült. Gábor, a kecskeméti gimnáziumi tanár testvére beszámolója szerint az eset miatt édesanyjuk mindennap „kisírja magát”. A püspök részvétlevelében arról biztosította görög katolikus kollégáját, hogy az áldozatok „mint a magyar nemzeti eszme új mártírjai éppen olyan kegyelettel lesznek megőrizve szent érzelmeink panteonjában, mint ahogy őrizzük a mi egyházunk kebeléből vértanúságra elhívottak hosszú sorát.” A református egyházkerület és a Kollégium képviselői mellett a főiskolai hallgatóság is testületileg vett részt a temetésükön. A nyomozás megállapította, hogy az elkövető egy román nacionalista egyetemista és orosz társa volt. A merénylet és a Debrecenben tapasztalt ellenállás hatására a görög katolikus püspök végül is szeptember 23-án áttette székhelyét Nyíregyházára. A háború kitörése a felekezetek közötti villongásokat is ideiglenesen elcsendesítette Debrecenben, de a háború végétől újult erővel lángoltak fel. Baltazár Dezső felekezetekhez fűződő viszonya kapcsán a zsidósággal kialakított, szembetűnően közvetlen kapcsolatáról írtak a legtöbbet.297 Közszereplése a húszas években - tehát korszakhatárunkon túl - a magyarországi neológ zsidóság körében valóságos „Baltazár-kultuszt” alakított ki. Ez a jelenség az 1918/19-es forradalmak után annak hatására jelentkezett, hogy az országban kialakuló erős antiszemita hullám ellenére a tiszántúli püspök, tüntetőén kiállt mellettük. Tény azonban, hogy a zsidóság irányában püspöksége kezdetétől fogva nyitott volt. 1911-ben, amikor megválasztása valószínűvé vált, egyik első ténykedése az volt, hogy az Egyenlőség című újságban elítélte az antiszemitizmust és hangsúlyozta a zsidó hit egyetemes kultúrtörténeti jelentőségét.298 Az 1912-es máramaro- si püspöki vizitáció újabb alkalmat adott állásfoglalásának megerősítésére. Az egyház-finanszírozással kapcsolatos politikai állásfoglalásai előnyösen érintették a zsidó hitközségeket is. 1917 májusában, amikor Ágoston Péter nagyváradi ügyvéd egy erősen antiszemita hangvételű könyve nagy vihart kavart, a püspök ismét az Egyenlőségben hallatta hangját: „Én a Talmudban kevéssé vagyok járatos, de a zsidó vallást tartalmazó ószövetségi szentírást, a zsidók bibliáját, hitének, erkölcsének, ókori történetének summáját, szellemét, lelkét ismerem... a személyes egy Isten hitét... És hallom Jézust, amint kiterjeszti védő, megszentelő karját a törvény és a 297 Síró Béla, 1992.; Síró Béla, 1994.; Matkó László, 1994.; Leel-Őssy Lóránt, 2000. 195-216. 298 Ld. Egyenlőség 1911. június 1.17. 128
