Baráth Béla Levente: „Földbegyökerezés és égbe fogózás...” A Tiszántúli Református Egyházkerület története Baltazár Dezső püspöki tevékenységének tükrében (1911-1920) - Nemzet, egyház, művelődés 10. (Sárospatak, 2014)
4. „Veszedelmes viszonyok” - IV. 1 .b Kapcsolatok az evangélikus testvéregyházzal, érintkezések a katolicizmussal és a zsidósággal
Dezső is erőteljesebb hangon a politikai katolicizmus túlkapásai elleni küzdelembe. A szembenállást ideiglenesen mérsékelte ugyan, hogy 1909. február 27-én X. Pius pápa Magyarországra is kiterjesztette a korábban csak Németországra vonatkozó Providia dekrétum288 hatályát. Miután 1910-ben a kalocsai érsek a királyi tetszvényjog megkerülésével kihirdette az ún. „Borromeus enciklikát”289, a küzdelem kiújult. A felekezeti szembenállás erősödését belpolitikai folyamatok is erősítették. A koalíciós kormányzás időszakában a Néppárt jelentős befolyást szerzett a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumban. Apponyi Albert kultuszminisztersége alatt látványosan a katolikus egyház számára kedvező politika más felekezetekből nagyfokú bizalmatlanságot váltott ki. Ennek is köszönhető, hogy - amint például az egyetemalapítás kapcsán láttuk -, a kultuszminisztérium ténykedése mögött a protestánsok gyanakvóan ult- ramontán politikai törekvéseket feltételeztek. Azt, hogy Baltazár Dezsőnek a katolicizmushoz való viszonyát ezek, és a személye elleni állandó személyeskedő támadások ellenére sem szűk felekezeti szempontok motiválták, mutatja, hogy liberális és keresztényszocialista katolikus politikai körökkel jó kapcsolatokat ápolt. Püspöki jelentéseiben az egyházmegyék kimutatásai és saját ügyintézése alapján részletesen beszámolt az egyházkerület területén a katolikusok részéről a reformátusok ellen elkövetett felekezeti sérelmekről. Ezek alapján állítható, hogy a Tiszántúlon a katolikusok és a reformátusok közötti felekezeti villongások a vizsgált években nem voltak tömegesek. A re- formátusságot érzékenyen érintő támadások, mint pl. Bús Jakab jezsuita szerzetes debreceni tevékenysége, heves tiltakozást váltottak ki. A korszak egyik érdekes jelensége, hogy feltűnően sok katolikus pap, ill. szerzetes lett különbözeti vizsgával református lelkésszé vagy tanárrá. Közülük sokan fordultak Baltazár Dezsőhöz, aki ügyük alakulását, elnöki levelezéséből láthatóan, nagy figyelemmel kísérte. A korszak egyházpolitikájának központi kérdése, egyben a katolikusprotestáns kapcsolatok másik fő ütközőpontja a katolikus autonómia kérdése volt. Az állami kezelésben lévő, nagy összegű vallási alapítványok átengedését tervező korabeli rendezési elképzeléseknek a protestánsok 288 Ez a protestáns lelkész előtt megkötött vegyes házasságot is érvényesnek ismerte el, abban az esetben, ha a másik vallású fél korábban nem volt római katolikus. 289 Az eredetileg „Editae saepe” kezdetű pápai enciklikában Borromei Károly szentté avatásának 300. évfordulóján őt nevezte az igazi reformátornak az antimodernista törekvések jegyében. 125
