Baráth Béla Levente: „Földbegyökerezés és égbe fogózás...” A Tiszántúli Református Egyházkerület története Baltazár Dezső püspöki tevékenységének tükrében (1911-1920) - Nemzet, egyház, művelődés 10. (Sárospatak, 2014)

4. „Veszedelmes viszonyok” - IV. 1 .b Kapcsolatok az evangélikus testvéregyházzal, érintkezések a katolicizmussal és a zsidósággal

kozásokba a világi vezető férfiak is bevonassanak”.286 A protestáns közvéleményt élénken foglalkoztató belpolitikai kérdéssel, a katolikus Jan- kovich Béla kultuszminisztériumi államtitkárrá történt kinevezésével kapcsolatban abban állapodtak meg, hogy: „elvileg nem az államtitkár felekezeti hova tartozandóságát tekinti vele szemben elfoglalandó álláspontja tekintetében lényeges körülménynek, hogy bármily vallású legyen is, legyen minden körülmények között liberális és álljon elvileg az 1848. XX. te. alapján.”287 Tárgyaltak még a lelkészek alapfizetésének és korpótlékának ügyéről, és a püspöki javadalom állami kiegészítéséről. Sarkalatos volt az i848:XX. te. végrehajtására vonatkozó megállapodás, mely az egyházi autonómia pénzügyi ellenőrzés címén való korlátozásának kivédésére elhatározta, hogy szükséges „az államkormánnyal felveendő oly fundá- ciós törvény alkotása, mely a két protestáns egyház egyházi és népiskolai szükségletei címén kimutatott, szükséglet összegeket alapítványszerűen, évjáradékképpen biztosítsa a két protestáns egyháznak.”

Az evangélikusokkal kialakult szoros kapcsolatának ellenpontja a katolicizmushoz fűződő viszony volt. A magyarországi protestantizmus és a katolicizmus XX. század eleji élesebb összeütközésének indítóokát az 1908. április 19-én kihirdetett „Ne temere” kezdetű pápai dekrétum jelentette. Ez katolikus szempontból érvénytelennek nyilvánította a Magyar- országon 1908. április 19. után protestáns lelkész előtt kötött házasságot. A protestánsok válaszul június 9-én létrehozták az Országos Evangéliumi Szövetséget, melynek elnökévé Dégenfeld Józsefet választották. Ennek célja a lelkiismereti szabadság és a bevett vallásfelekezetek jogegyenlőségét veszélyeztető katolikus törekvések elleni szervezett fellépés volt. Szintén ekkor hozták létre az Országos Vallásegyenlőségi Szövetséget is, melynek alakuló ülése szeptember 30-án volt. Ekkor kapcsolódott be Baltazár

286 Ld. TtREL I. 1. e) 13 d. 384/1913. Ennek a döntésnek a hátterére és ezzel a külön püspöki értekezlet létrehozásának okára a Lelkészegyesület vezércikkírója így világított rá: „Hát mi meg vagyunk róla győződve, hogy az a nap, amelyen világi vezéreink „in camera caritatis” lefolytatnának egy bizalmas értekezletet, az a nap örömünnepe volna a két protestáns egyház püspökeinek. A mi világi vezéreink azonban a legnagyobb részben a politika olyan egymással szemben álló álláspontjainak exponensei, hogy erre az örömünnepre csak a vágyakozó reménység tekinthet előre. Ha ez a reménység valamikor kiköthet a valóság Ararát hegyén, akkor majd a közös protestáns bizottság sem lesz az a köztemető, ahol a nagy egyházpolitikai kérdések csalhatatlanul holtpontra kerülnek.” (Baltazár Dezső: Protestáns püspökök értekezlete = LE 1913. 237.)

124