Baráth Béla Levente: „Földbegyökerezés és égbe fogózás...” A Tiszántúli Református Egyházkerület története Baltazár Dezső püspöki tevékenységének tükrében (1911-1920) - Nemzet, egyház, művelődés 10. (Sárospatak, 2014)

4. „Veszedelmes viszonyok”

Ezek alapján 1913 nyarán képviselőjelöltséget vállalt a nyírbátori választókörben. Saját szavai szerint ott szeretett volna lenni „a döntő harc megvívásának helyén: a képviselőházban; ahol bizony a protestáns érdekek eddig igen mostoha képviseletben részesültek.”269 Ennek az lett az ára, hogy törés következett be a Függetlenségi Párttal és tagságával való kapcsolatában. Ami - tekintve, hogy a református egyháztagok jelentős része a függetlenségi eszmék híve volt - a püspök egyházon belüli megítélésének is sokat ártott. A nyírbátori választás eseményeit Irinyi Károly részletesen ismerteti művében.270 Számunkra itt érdekesebb, hogy a választókor lelkészeit akaratuk ellenére is bevonta a választási harcba, ami - a református érdekeket képviselő szándék ellenére is - hónapokra felkavarta a vidék egyházi életét.

Szabó Lajos nyírbátori lelkész az alapproblémát így foglalta össze: „... úgy hiszem, hogy a mi támogatásunk Pistát [Tisza Istvánt] és az ő rendszerét nem soká tarthatja fenn. A túlzásba vitt erőszakosság, az alkotott házszabályokban az ellenzék ellenálló képességének teljes letörése, a választójogi törvényekben a jogkiterjesztés csekély mértéke a túl magas korhatár miatt, a közvéleményt ellene hangolták és a következő választások alkalmával 60.000.000.- is kevés lesz a munkapárt uralmának fenntartásához. [...] Most már mond meg kérlek mit tegyek?... A kerületi függetlenségi pártnak évek óta elnöke vagyok. [...] 25 éve érlelgetem lelkűkben a függetlenségi eszmékhez való ragaszkodást, s már annyira vittem, hogy őket megvenni sem lehet. Most vonuljak vissza, vagy hirdessek nekik más igéket? Hát várhatom akkor tőlük, hogy higgyenek nekem s nem méltán meggyanúsíthatnak, hogy eladtam magamat?”271 Az egyházi életben kiváltott válságra másfél év távlatából Szikszay András ibrányi lelkész így emlékezett vissza: „Jóllehet fellépésedet itt [...] nem helyeseltük, mindazonáltal felhívásodra a jelzett időben Nyírbátorba mentem, hogy ott megfelelő támogatással és környezettel az agitálást faluról-falura menet megindítsam. Szabó Lajosnál jelentkeztem [...]. Ő kijelentette, hogy nem látja célját akciómnak, ő maga semmi támogatást nem nyújthat, még utasítani sem tud kihez. [...] Neki a hívei még az életét is megkeserítették, így vannak a kollégák a többi községekben is. A fellépés a református papság (kerületi) akarata ellen történt. Ők eddig csaknem kivétel nélkül ellenzékiek,

269 Az ORLE közgyűléséhez lemondó levele Dr. Baltazár Dezsőnek. = LE 1913. 612.

270 Irinyi Károly, 2002. 279-282.

271 Szabó Lajos nyírbátori lelkész levele Baltazár Dezsőhöz = TtREL I. 1. e) 13 d. 733/1913117