Baráth Béla Levente: „Földbegyökerezés és égbe fogózás...” A Tiszántúli Református Egyházkerület története Baltazár Dezső püspöki tevékenységének tükrében (1911-1920) - Nemzet, egyház, művelődés 10. (Sárospatak, 2014)

4. „Veszedelmes viszonyok”

lett, ebben a vonatkozásban is a Tisza Istvánnal és párthíveivel kialakított jó viszony volt. Baltazár Dezsővel szemben, mint láttuk, az egyházon belül széleskörű elvárásként jelentkezett, hogy rendezze kapcsolatát Tisza Istvánnal. A püspök erre - mint a korábbiakból kiderült - megválasztása után tudatosan törekedett is. Jó alapot adott ehhez, hogy politikai elképzeléseik több lényeges ponton hasonlóságot mutattak, illetve hogy az együttműködés megteremtéséhez Tisza István részéről is számos érdek fűződött. Vallási ügyekben mindketten liberális alapon állva kárhoztatták az egyházak közötti torzsalkodásokat, de határozottan támadták az ultra- montán törekvéseket. A katolikus és protestáns egyházaknak fontos szerepet szántak a szociális problémák kezelésében, a magyar nemzeti érdekek védelmében259, a materialista világszemlélet terjedése és a forradalmi szocialista mozgalmak elleni küzdelemben.

Az együttműködés alapját kölcsönös politikai gesztusok garantálták. Nagy közéleti vihart kavart, amikor a hagyományokat megszakítva, 1913 elején a Tisza-kormány egy katolikus vallású politikussal, Jankovics Bélával töltötte be a kultuszminisztériumi államtitkári posztot. Tisza István még a kinevezés előtt bizalmas levélben kereste meg a protestáns érdekek védelmének fő szószólójaként ismert püspököt. Biztosította arról, hogy az egyház érdekeit nem fogja sérteni ez a helyzet, és tartózkodó reagálásra kérte. Mert, amint írta: „Nagyon fájdalmasan érintene s egyházunk jól felfogott érdekeiből is mélyen fájlalnám, ha ez a kérdés felekezeti bizalmatlanságot váltana ki, s egyházi férfiaink és sajtónk magatartásával magunkra vonnánk a felekezetieskedés vádját, amit a farkas és bárány meséje szerint olyan nagyon szeretnek minden kínálkozó ürügy felhasználásával ellenünk fordítani.”260 Erre a megkeresésre válaszul Baltazár támogatásáról biztosította a miniszterelnököt, amit az igen nagyra értékelt.261

Ez az ügy összekapcsolódott a lelkészi korpótlék-törvény ügyével, amiért az egyház támogatói - köztük maga Tisza is - aktívan lobbiztak a kor259 Baltazár Dezső nacionalista beállítódását - mint politikai szemléletének egyik sarkpontját - jól jellemezi a választójogi kérdés kapcsán kifejtett álláspontja: „Abban nem lehet nézeteltérés közöttünk, hogy az idő megérkezett az általános választójogra. (...) De abban sem lehet nézeteltérés, hogy ennek a választójognak magyar választójognak kell lenni. - Az általa megnyitott új közéleti folyamattal, a reá épített intézményekkel, a belőle eredő erőkkel és kivillanó küzdelmekkel egyedül és tisztán az egységes magyar nemzeti államot kell szolgálnia.” (Baltazár püspök és az általános választójog = LE 1917. 372.)

260 Tisza István levele Baltazár Dezsőhöz = TtREL 1.1. e) 13 d. 120/1913.

261 Tisza István levele Baltazár Dezsőhöz = TtREL 1.1. e) 13 d. 152/1913.

114