Baráth Béla Levente: „Földbegyökerezés és égbe fogózás...” A Tiszántúli Református Egyházkerület története Baltazár Dezső püspöki tevékenységének tükrében (1911-1920) - Nemzet, egyház, művelődés 10. (Sárospatak, 2014)
4. „Veszedelmes viszonyok”
mányban és a képviselőházban.262 Nem csoda, ha ez a kérdés Baltazár és Tisza kapcsolatának próbakövévé vált. Amíg az ORLE tagjai és más protestáns egyházi körök riadót fújva követelték az elnöktől a lehető leghatározottabb tiltakozást az új helyzet ellen263, addig Baltazár a helyzet elfogadása mellett érvelt, a Lelkészegyesületben nem engedte megjelentetni a Tisza ellen támadó cikkeket. Ezzel persze régi harcostársai közül többeket maga ellen haragított: „...egyházunk s lelkészi karunk ez idő szerint teljesen ki van szolgáltatva a Tisza jóakaratának, mondhatnám önkényének, elannyira, hogy őt megbírálni egyházi oldalról az elért eredmények kockáztatása nélkül nem lehet! Tehát az állam igazságosztó jóakaratát még mindig nem a közvélemény, hanem kizárólag Tisza fordítja hozzánk, s így - az emberi hatalom és kegy múlandóságánál fogva - úgy-e bizony, minden látszólagos előhaladásunk széllelhordható fövenyre van építve?! [...] Félek tőle, hogy ezt a Tisza korszakot majd keservesen megbűnhődjük! [...] A finnyássághoz, ami a vezércikkíróban264 is bőven megvan, nekünk is jogunk van, kiváltképpen, ha az általunk csak gyűlölni tudott férfiú politikai fedezésére írott vezércikkel váltjátok ki belőlünk.”265 Ennek a radikális hangnak a hatását azonban rövid időn belül túlszárnyalta a korpótlék folyósítása kapcsán küldött köszönőlevelek sokasága. Tisza István és Janko- vich államtitkár pedig örömmel konstatálhatta, hogy politikai táboruk egy olyan „erős fegyveressel” gyarapodott, mint Baltazár Dezső. A történeti szakirodalom sokszor ír a reformátusság túlreprezentáltságáról az országos politikai életben. A kortársak ennek ellenére jogosan érezhették úgy, hogy a sajátosan református vagy protestáns egyházi érdekek politikai képviselete nincs megoldva. A kor közéleti eseményeit szélesebb perspektívában értékelő Gergely György így jellemezte a helyzetet: „...látom azt a fura táncot, ami a kultuszminisztérium, a katolikus autonómia és a közoktatásügyi államtitkári állások körül folyik. Ha semmi másból, ebből kellene észre venni, hogy nincs nekünk erőnk egyik politikai pártban sem, sem egyetlen rétegében a magyar nemzeti társadalomnak. 262 Uo. 263 Ld. pl. TtREL 1.1. e) 13 d. 215/1913. Ebben a kadarkúti lelkész február 14-én így ösztönözte a protestánsokat ért sérelem elleni fellépésre: „Engedj hát kérlek lelked igaz, nemes ihletett sugallatának és a közóhajnak, emeld fel a kezedbe adott vezéri lobogót, add ki a jelszót, soha lelkesebb, odaadóbb és hálásabb sereg nem követ mint amikor ezt megteszed.” 264 A levélíró itt nyilván magára Baltazárra utalt. 265 Szilva István fügödi lelkipásztor levele Baltazár Dezsó'höz = TtREL I. 1. e) 13 d. 153/1913 115
