Baráth Béla Levente: „Földbegyökerezés és égbe fogózás...” A Tiszántúli Református Egyházkerület története Baltazár Dezső püspöki tevékenységének tükrében (1911-1920) - Nemzet, egyház, művelődés 10. (Sárospatak, 2014)
3. „Ha a tökéletesedés célja felé törni van benne vágy és akarat...” - III.2 Az iskolaügy és az egyetemalapítás kérdésköre - III.2. b Az egyetemalapítás és a lelkészképzés reformja
további támogatás előfeltételeként az 1912-es konventi határozat már azt is előírta, hogy a speciálisan református szellemű képzés megőrzése érdekében hozzanak létre az egyetemmel párhuzamosan működő lelkész- és református tanárképző intézeteket. A hittudományi karral kapcsolatos konkrét feladatok intézése, a képzés struktúrájának kialakítása, és a tanárok személyének kiválasztása244 - a tárgyalások állásától függően - párhuzamosan haladt az egyetem elindításával. Különleges történelmi helyzet volt, amikor egy református egyházi vezető ilyen mértékű befolyást gyakorolhatott a lelkészképzés új rendszerének kialakítására és egy teológiai műhely létrehozására. Baltazár nem püspökké választása kapcsán kezdett a lelkészképzés problematikájával foglalkozni. Annak reformját az ORLE elnökeként is az egyik legfontosabb egyházi kérdésnek tekintette. Hiszen a lelkészi pálya hanyatló presztízsének helyreállítása szempontjából, a fizetésrendezés mellett, a lelkészi kar szellemi színvonalának javítását is kulcskérdésnek tekintette. Ennek kapcsán a rá ekkor jellemző radikális hangnemben kritizálta a korabeli teológiai tanárok működését: „Hogy hasznos-e az az állapot, mely szerint a theologiai tanárok egy része nem a tudomány színvonalon álló kultiválásában, hanem a hivatalos egyház közigazgatási arénájában keresi az érdemültség babérait, ennek a kérdésnek a fejtegetése nem tartozik e cikk keretébe. Itt pusztán annak a ténynek megállapítására szorítkozunk, hogy a magyar teológiai tudomány termelési képessége visszás arányban van azzal a mértékkel, amelyben a tudomány leghivatottabb munkatársai az egyházi közigazgatásban keresik és fejtik ki érvényesülésüket; továbbá arra a sterilitásra, amely a teológiáról kikerült ifjúságnak úgy elméleti, mint gyakorlati felkészültségét jellemzi!”245 Az előkészítés részét képezte egy, főleg belmisszióval foglalkozó, újabb gyakorlati teológiai tanszék létrehozása. Ennek finanszírozásához a püspök a főúri patrónusok anyagi támogatását kérte és kapta 1912-ben.246 244 Ebben a vonatkozásban különösen találó, amire Ravasz László 1914 márciusában Baltazárhoz írott levelében utalt: „...nem teszi be a lábát a debreceni egyetemre, akit Te nem akarsz és feltétlenül beteszi az, akit Te akarsz.” Ld. TtREL 1.1. e) 14. d. 525/1914245 Baltazár Dezső: Az ORLE és a teológiák = LE 1910. 34. sz. 1. Jelentős része volt ebben a tetemre hívó hangvételben annak is, hogy a teológiai tanárok nagyobb része hevesen ellenezte az ORLE létrejöttét és működését. 246 TtRE jkv 1912/167.; Baltazár Dezső levele Gróf Dégenfeld Imre örököseinek. Özv. Tisza Kálmánná grófnőnek, Odescalchy Gyuláné hercegnőnek, Podmaniczky Gézá- né grófnőnek, Dégenfeld Imre grófnak, Károlyi Gyula grófnak az alapítvány kez104
