Petrőczi Éva: Holt költők társaságában. A Puritanizmuskutató Intézet és a Medgyesi Pál Puritán Kiskönyvtár emlékére - Nemzet, egyház, művelődés 9. (Sárospatak, 2014)
Mikolai Hegedűs János, egy teológus-fordító-grammatikus a XVII. századból
PETRŐCZI ÉVA: HOLT KÖLTŐK TÁRSASÁGÁBAN megoldások. A művet fordítja, s a műhelyproblémákkal körítve tálalja tudós vagy csak tudományszomjas olvasóiknak-lelkésztársaiknak.”45 Lászlóffy rövidke textusa ugyan nem szakszöveg, de a magyar régiségben jártas tollforgató-költő szemével interpretálja Mikolai Hegedűs János (és oly sok tizenhetedik századi írónk!) műveinek egy tudott, de eléggé nem hangsúlyozható sajátosságát: azt, hogy ezeknek a műveknek az értékelése során sem a szerzői, sem a más kézből származó kísérőszövegekre nem tekinthetünk úgy, mint puszta toldalékokra, hanem egyfelől, mint alkotói hitvallásokra, másfelől az „akkoriban már írni kezdett” honi historia litteraria és historia grammatica el nem hanyagolható dokumentumaira. Ezek után - ha ezúttal csupán egyetlen mintavétel nyomán is - vizsgáljuk meg, mennyire volt hű az átültetés során Mikolai Hegedűs János a saját fordítói-grammatikusi alapelveihez. Elöljáróban azonban egyet le kell szögeznünk: a derék plymouthi lekipásztor, Alexander Grosse sokkal szárazabb, szikárabb egyéniség lehetett, mint a poétái tehetséggel is megáldott bangori püspök, Lewis Bayly The Practice of Piety című, világszerte elhíresült könyvével.46 Grosse, aki Cambridge-ben, a Gonville és Caius College-ban szívta magába a puritán szellemiséget, összesen nyolc kegyességi művet alkotott, ezek közül a 10 kiadást megélt, angolul is, latinul is elterjedt Tüzes oszlop a legnagyobb hírű.47 A Grosse-opusz sikerének titka - valamelyest ellentmondásos módon — éppen annak köszönthető, hogy szerzője nem az ékes szavak, ahogy Mikolaink mondta: a „tarafarázás” embere, hanem a pontos, hatékony és fölöttébb didaktikus, szépírói kilengésekkel jóformán sehol nem cifrázott kérdés-felelet formáé. Ezzel azután alkalmas-hasznos hitoktatói kézikönyv lett belőle, s rendkívül meg is felelt az inkább a grammatikának és a logikának, mintsem a poézisnek és a poétikának elkötelezett magyar átültető szellemi és lelki alkatának. Egy nyelvi intuíciókra áhítozó fordítót ez a többnyire kopár szöveg minden bizonnyal jócskán elriasztott volna. Nem így Mikolai Hegedűst! Ő valósággal lubickol az aprólékos, helyenként bravúros megoldásokban. Sőt, még „überolja’is Grosse-ot, amikor - elégtelen kapaszkodónak érezve az általa megadott fejezetszámokat - minden új témához összefoglaló címet is toldott, mintegy az alábbiakban következők 45 Lászlóffy Aladár 1998. 46 Róla szóló számos írásom egyike: Petrőczi Éva 2002/1. 47 Goodwin, Gordon 1890. 26
