Petrőczi Éva: Holt költők társaságában. A Puritanizmuskutató Intézet és a Medgyesi Pál Puritán Kiskönyvtár emlékére - Nemzet, egyház, művelődés 9. (Sárospatak, 2014)
I. (VI.) Jakab és Magyarország
PETRŐCZI ÉVA: HOLT KÖLTŐK TÁRSASÁGÁBAN tuart Mária meglehetősen hányatott gyermekkorú fiáról, a későbbiekben az ő nevéhez kötött, 1611-ben napvilágot látott angol bibliafordítás kezdeményezőjéről sokan, sokféleképpen emlékeznek meg az Úr 2011. esztendejében, a „Jakab király-féle Biblia” (King James Bible) négyszázadik születésnapján. E bibliafordítás elemzéséhez, amely természetesen nem az ő munkája, hanem korának legképzettebb angol teológusaié (bár változatos, az értekező prózától a költészetig ívelő, amatőrként is figyelemre méltó írói életművet hagyott hátra), nyilván semmiképpen sem elegendő a kora újkori angol és a magyar nyelv alapos ismerete. Régi magyaros, illetve anglista gyakorlattal legfeljebb arra vállakozhatunk, hogy közelebbről megvizsgáljuk a bibliás uralkodó, ahogyan országában sokan nevezték, „Anglia Salamonja” és Magyarország kapcsolatát. Ez a feladat nem is igazán egyszerű, hiszen Jakab uralkodásának hosszabbik szakaszában, egészen a harmincéves háború kitörésig, minimális és sporadikus volt a szigetország és Magyarország, illetve Erdély kapcsolata, következésképpen az ott élők és honfitársaink egymásról szerzett-szerezhető ismeretanyaga. Természetesen jóval több, mint amennyit e rövid tallózgatás keretei elbírnak, de korántsem sok. Ez részben a távolságnak, részben az angolok mindmáig tapasztalható, eredendő „inzularitásának”, elszigetelődésének, ritkán oldódó sziget-mentalitásának, illetve — magyar oldalról — a németországinál és a hollandiainál is hányatottabb utazási körülményeknek és magasabb pereg- rinációs költségeknek volt köszönhető. Abban, hogy a tizenhetedik század magyarjai és angoljai lassacskán elkezdhettek egymás hite és tudása által épülni, döntő szerepe volt a virágzó német egyetemeket feldúló, elpusztító harmincéves háborúnak. Jelen áttekintésünk első hőse egy skót író-utazó, kalandor, William Lithgow, aki 1616-ban látogatott el hazánkba, s hosszan ír országunkról, The Totall Discourse of Rare Adventures and Peregrinations (Ritka kalandok és utazások részletes leírása) című, már Jakab halála után, 1632-ben megjelent, nevezetes útikönyvében.11. Jakab királynak annyi szerepe volt Lithgow magyarországi látogatásában, hogy a skót utazónak adott királyi menlevelében, mai értelemben útlevelében a német-római császár is szerepelt a megszólított uralkodók között. A Jakab versus Magyarország és Erdély-történet itt 1 Lithgowról bővebben olvashatunk: Fest Sándor 2000,238-240.
