Petrőczi Éva: Holt költők társaságában. A Puritanizmuskutató Intézet és a Medgyesi Pál Puritán Kiskönyvtár emlékére - Nemzet, egyház, művelődés 9. (Sárospatak, 2014)
I. (VI.) Jakab és Magyarország
feltétlenül említésre méltó második szereplője nem egy kedvtelésből utazgató íróember, hanem egy írói talentumokkal is megáldott-megvert diplomata volt, Sir Henry Wotton, velencei nagykövet, a Jakab király - John Donne- Henry Wotton „költő-liga”, azaz spontán baráti társulás egyik tagja. Logan Pearsall Smith kiváló, huszadik század eleji Wotton életrajza-levelezéski- adása bővelkedik a magyar és erdélyi vonatkozású részletekben.2 E levelek két témára összpontosítottak: a török megszállásra (amely Jakab uralkodói létének egyik távoli, de annál riasztóbb réme is volt!), illetve lelkesedés és idegenkedés között ingadozva, majd teljes elutasításba torkollva, Bethlen Gábor személyére, akivel Jakab, mint a Protestáns Unió nem igazán lelkes vezetője, szövetségre készült. Wotton leveleiből kitűnik, hogy Bethlentől (akit a korabeli angolok többnyire „Betlehem”-nek tituláltak!) részben az Erdély és Anglia közti, akkoriban óriásinak számító földrajzi távolság, részben az erdélyi fejedelem kényszerű törökbarát lépései tántorították el az angolokat. 1620 november 8-18. között Wotton egy maratoni hosszúságú levelet küldött Sir Robert Nan tonnák, Jakab egyik „frontemberének” címezve, de a királynak szánva a beszámolót, a gyászos fehérhegyi csata napjaiban, amely - a vesztes vő, V. Frigyes révén - Angliát is gyöngítette. E levélben az angol író-diplomata még magasztalta Bethlen Gábort, s teljes protestáns preferenciával így jellemezte: „Betlehem... who lies neraer the truth than the Emperor himself.” Azaz: „Bethlen, aki közelebb jár az igazsághoz, mint maga a császár.”3 Ehhez képest egy hónappal később, már közvetlenül Jakabnak címzett levelében ezt olvashatjuk: „Őfelsége legutóbbi, Nanton titkár úrnak címzett levelemből értesülhetett Mons. de Preux magyarországi útjáról. S ezen út kapcsán Felséged nyilván értesülni kíván arról, hogy az utazás gyümölcsöző volt-é. ... Végül is az volt a látogatás eredménye, hogy azonnal követet kell küldeni a választófejedelemhez (aki most a sziléziai Boroszlóban tartózkodik), hogy tisztán lássuk, csatlakozik-e ő a magyarokhoz, egy, a császárral kötendő szövetségben... Be kell vallanom Felségednek, hogy a magam részéről vajmi keveset várok a fent nevezett választófejedelemtől in hoc statu rerum.- Ami ezek után Betlehem [!] Gábort illeti, s a magyarokat, én nem tehetek (Felséged szolgájaként) önálló lépéseket, míg ki nem derül, hogy a választó2 Smith, Logan Pearsall 1907. 3 Smith, Logan Pearsall 1907,197. 9
