Petrőczi Éva: Holt költők társaságában. A Puritanizmuskutató Intézet és a Medgyesi Pál Puritán Kiskönyvtár emlékére - Nemzet, egyház, művelődés 9. (Sárospatak, 2014)
Menny és pokol Pápai Páriz Ferenc „Pax sepulchri”-jában
constientiae-ját tartalmazza. Tekintettel arra, hogy a Pax sepulchri Pápai Páriz nagyhatású /kv-sorozatának negyedik kötete, érdemes idéznünk Nagy Géza mindmáig érvényes megállapítását, amely közvetve bár, de azt a meggyőződésünket erősíti, hogy gyászos tematikája ellenére e mű is inkább hitet és bizakodást, mintsem gyászt és kétségbeesést sugall: „Bár a címek egybeolvasva — a lélek, a test, az udvar, a sír, a kereszt békessége - a Pápai Páriz korabeli erdélyi égbolt mind komorabb, mind mélyebb sötétségbe boruló képét sugallják, a köteteken végigvonuló alaphangot az első kötet — a Pax animae - adja meg a halál fölött is diadalmaskodó, sziklaszilárd, férfias lélek békehimnuszával.”148 Pax sepulchri-ját lapozgatva érdemes felidéznünk továbbá Dézsi Lajos Pápai Páriz monográfiájának két fontos mondatát: „Páriz tevékenysége nem szorítkozott csupán a tudomány művelésére. Nem szobatudós, hanem a társas élet embere.”149 E megfigyeléssel egybecseng Oláh Andor orvostörténeti értékelésének néhány mondata is. Igaz, ezúttal közvetlenül a Pax corporis-VA. vonatkoztatva, de a Pax sepulchri-rí is száz százalékig érvényes, amit Oláh kiemel; hogy tudniillik Pápai Páriz teológiai műveiben is inkább a praxis, mint a gnosis, más megközelítésben sokkal inkább a cura pastoralis, mintsem a hűvös dogmatika lelkes művelője volt: „Pápai Párizt, mint gyakorlati embert, éppen úgy, mint korának többi jelentős orvosát, a problémázgató-okoskodó középkori „medicus dictus”-sal szemben elsősorban a gyógyítás maga érdekli, a gyógyító aktus, a terápia. Ezért művében, a Pax corporis-ban (De a Pax sepulchri-ban is! P. É.) a terápiarész túlnyomó helyet foglal el...”150 A Pax sepulchri, ez a végeredményben inkább lelkeket gyógyító, mintsem lelkeket riasztó könyv — hasonlóan Zólyomi Perinna Moller-átírásához — egy főrangú hölgy, ezúttal Kendefi Jánosné Teleki Krisztina támogatásával jelenhetett meg. A szerzői ajánlólevélnek azokat a szavait idézzük, amelyekben az általában szelídlelkű Pápai Páriz azokat ostorozza, akik Isten létét, következésképpen a mennyet és a poklot is tagadják. Azért is érdekes szövegrészlet ez, mert az „ateizmus” szóval, még ha kicsit módosított alakban is, a 17. század végén hazai szövegekben másutt nemigen találkozunk: „így látjuk azért, hogy az illyen emberek, a’ kik, hogy annál bátrabban élhessenek szokott fer- telmes bűnökben, azt kezdik kétségbe hivni, ha vagyon e’ isteni gondviselés 148 Uo„ 105. 149 Dézsi Lajos 1899,311. 150 Oláh Andor 1969, 88. 73
