Petrőczi Éva: Holt költők társaságában. A Puritanizmuskutató Intézet és a Medgyesi Pál Puritán Kiskönyvtár emlékére - Nemzet, egyház, művelődés 9. (Sárospatak, 2014)
Ráday Gedeon, a magyar Pope
Révész Emese sok szempontból kiváló tanulmánya nem idézi Berecz Agnes —Lángi József Aranyidők apéceli Ráday-kastélyban című, 2003-ban megjelent, tehát az ő dolgozata előtt öt évvel napvilágot látott könyvét. Ez jelen témánk szempontjából azért említésre méltó, mert abban egy szembetűnő ellentmondásra bukkanunk, Ráday fenti leveléhez képest. A péceli Ráday-kastély falképei című fejezet gondos, minden látvány-elemet követő leírásában Lángi József megállapításai ugyanis mégsem a Ráday-sugallta nemzetjobbító, hanem igenis a minden porcikájában dalnok Orfeusz alakját hozza elénk: Az oldalfalak (az ún. kis könyvtárszoba oldalfalai! P. E.) képei tehát Orpheusz életéből azokat a részeket ábrázolják, amelyek a mennyezethez hasonlóan a költészet csodálatos erejét illusztrálják.”232 Az egyébként minden részletre kiterjedő Révész Emese-tanulmány az általam idézett könyv mellőzésén kívül még egy ponton kelt hiányérzetet. Dolgozata megírásának idején már tizenhét év telt el azóta, hogy König Frigyes festőművész-grafikus 1991-ben elsöprő sikert aratott a Petőfi Irodalmi Múzeumban Magyar írók-irodalmi arcképek című kiállításával, amelyben az általa valamelyest parafrazeált Ráday Gedeon-portré annak ellenére a figyelem középpontjába került, hogy a magyar literatúra sokkal közismertebb alakjaival kellett versenyeznie (8. kép).233 Ezek után vessünk egy-egy figyelmes pillantást az Orpheuszban megjelent portréra, s közvetlenül ezt követően a Kőnig-féle változatra. Antikizá- ló-klasszicizáló elemekben mindkettő bővelkedik, de Orfeusz alakját bizony egyik ábrázolás sem hozza igazán elénk! Sokkal inkább Vas Margit és más Ráday Gedeon-elemzők józan és kijózanító szavait: „Nyájas és szelíd volt mindenkihez... A modora keresetlen, viselkedése természetes, gyermekiesen jószívű... Ráday nem költői tehetség, nem ihletből versel: a költészet iránt érzett rajongó szeretete készteti őt a versszerzésre. A műkedvelő küzdelmes kísérletei csupán, segítségére van olvasottsága, fejlett műérzése és ízlése.”234 Az 1934-es disszertáció szerzőnője voltaképpen nem tesz mást, mint az 1891-es Ráday Gedeon-szövegkiadás (Váczy János munkája!) előszavát variálja: „Tudva van, hogy Ráday Gedeon versei nem mint költői művek, hanem mint magyar verselési gyakorlatok bírnak némi fontossággal, any- nyiban, a mennyiben mind a klasszikái, mind a nyugat-európai versformák behozatalát s meghonosítását ő kísérlé meg először a múlt (t. i. a 18.) szá232 Berecz-Lányi 2003, 85. 233 E kiállításról: Petrőczi Éva 1991. 234 Vas Margit 1934,32-36. 107
