Imre Mihály: Az isteni és emberi szó párbeszéde Tanulmányok a 16-18. századi protestantizmus irodalmáról - Nemzet, egyház, művelődés 7. (Debrecen, 2012)
II. Ikonográfia és kulturális emlékezet Melanchthon paeonjai és magyarjai - adalékok a magyar protestantizmus történelmi identitásának alakulásához
történelmük dicső és hősies; legjobb erényeik képviselője pedig Mátyás király. A paeon múlt itt nemcsak a velük azonos magyarok távoli dicső „őstörténete”, de a jelenbe is sugárzó históriai, erkölcsi érték Mátyás királyban megtestesülve. (Az egész kiadvány: Bonfini szövegével, Szikszai Fabricius bevezetőjével és az ajánlóversekkel, a Mátyás-kultusznak igen jelentős darabja; a versek szinte pa- negyricusként hatnak összességükben.) Ez a konstrukció egyértelműen elfogadja Melanchthon javaslatát, de módosít is rajta, mert hangsúlyozza, felerősíti Mátyás paeon múlthoz és erkölcsiséghez kötődő tulajdonságát, a két időszak közötti folytonosságot. Melanchthon 1551-es declamatiojában elsősorban az előidő meghatározója az emlékezetkonstrukció, nem abból vezeti le a Hunyadiak és Mátyás kiválóságát, itt a Mátyás korszakába sugárzik és hat a paeon múlt. Szikszai Fabricius: ,A boldog Paeonia legrégebbi dicsőségét, akik akarjátok megismerni, csatáit, a királyok mindenütt ismert diadalait, akikben virágzott az erény, a szép hírnév, a pannóniai népnek minden szilárdsága, dísze, az égbe emelte, az egész világot bejárót, örvendezve dicsérjétek: a régi atyák családfája ha még néktek fontos.” Felbukkan ugyanebben a versben a mostani romló és vérző haza is. Paksi Cormaeus Mihály a hős paeonoktól függetlenül már zavartalanul emlegeti a dicső hun rokonságot, itt azok nem egymás konkurensei: „Tündöklő utókor, ha megismerni vágyód a hajdani hunok pályafutását, olvasd ezeket az emlékeket.” Hunyadi Demeter: „Bonfini az egyike azoknak, aki megőrzi a paeon nép nehéz csatáinak az emlékezetét, amelyek Mátyás vezetése alatt megfékezték a török birodalmat, amitől pedig rettegett kelet és nyugat, oltalmazta, örök dicsőséget szerzett a csillagok alatt.” Paulus Iulensis: „Ha az achivok emlékét méltán dicsőítette hősi énekekkel Görögország, az itáliaiakét Róma, így dicsőség jár Bonfmink és Heltainak, akik az egész világ számára bemutatják Hunyadi Mátyás kiválóságát.” Kopácsi Ferenc a görög történelemből Themisztoklészhez, a rómaiból pedig Aeneashoz hasonlítja Mátyást, de a népet is dicsőség övezi. Kolozsvári Serarius György: „Oly sok dologból kiviláglik a paeonok dicsősége, híresebb és felülmúl fényességben minden népet, a halandók között egyedüli legcsillogóbb erényű. A legragyogóbbak mégis Mátyás király által... Óh, leghatalmasabb királyok királya, aki annyi pusztulásra ítélt dologból szereztél hasznot, paeon férfiaknak mindenben dísze, hírneves név, te nemzeti dicsőség, te nemes elnevezése a mi törzsökünknek...” Szikszai Demeter Agricola: „Ez volt a meggondolt, vitéz hérosz, legyőzhetetlen oltalmazója a hazának, aki rettenetes háborúban elűzte a Paeon föld fenyegető veszedelmeit.” Szikszai Fabricius Balázs még Melanchthon életében, 1558-ban iratkozott be a wittenbergi egyetemre, ahol 1561-ig időzött: itt bőven volt lehetősége mestere „javaslatának” megismerésére, amelyet itthon a kiadás elkészítésekor felhasznált. Mivel Szikszai a kiadás egyik meghatározó előkészítőjének tekinthető, így feltételezhetjük, hogy a verses ajánlások szemléletének formálásában is döntő szerepet játszott; maga volt az első vers szerzője. Hunyadi Demeter 1566- ig Kolozsvárott tanult, így került a versszerzők közé.117 Szikszai erős történelmi 117 Szikszai Fabricius versének vonatkozó része így hangzik: „Laudes Paeoniae beatioris,/ Vultis discere qui vetustiores:/ pugnas, percelebres simul triumphos/ Regum, sospitibus quibus uigebat/ Virtus, florida fama, robur omne/ Gentis Pannonicae, decusque coelo/ Tollebat, patulum vagans per 168
