Imre Mihály: Az isteni és emberi szó párbeszéde Tanulmányok a 16-18. századi protestantizmus irodalmáról - Nemzet, egyház, művelődés 7. (Debrecen, 2012)
II. Ikonográfia és kulturális emlékezet Melanchthon paeonjai és magyarjai - adalékok a magyar protestantizmus történelmi identitásának alakulásához
érdeklődését jól mutatja, hogy a nekrológját író Kassai Császár György szerint „bizonyos királyi szolgálatban lévő meg nem nevezett előkelőségek biztatására tervbe vette a legutóbbi nyolcvan év (1490-1570) történetének megírását (tehát, mint minden kortárs, ő is Bonfmi művét akarta folytatni)...”118 Kassai Császár György Szikszai Fabricius Balázst búcsúztató epicedionjának (RMK III 665, 1577.) verseiben többször is előfordul a paeon-magyar nép, amelynek kimagasló szülötte volt Szikszai.119 Itt még a régi paeon néphez tartozó Mátyás királyt is emlegeti a szerző, aki a világhírű ókori ősök kiváló leszármazottja, de Szikszai is kései ivadékuk.120 Ezzel - jelenlegi ismereteink szerint valószínűleg - a végére is értünk a Melanchthon „ajánlataként” felfogott paeon történelmi emlékezet magyar recepciójának.121 (A 16. század második felében virágzó - magyarországi szerzőktől származó - , többnyire wittenbergi megjelenésű neolatin irodalom tüzetes átvizsgálása még megalapozottabb képet rajzolhat ezekről a kulturális interferenciákról.)122 Elfogadását ebben az esetben az magyarázza, hogy orbem:/ Laeti plaudite: prisca si quid ad vos/ Patrum stemmata debent.” Hunyadi Demeter: „Unus ab interitu Bonfinius, ardua gentis/ Praelia Paeoniae, domuit quae Turcica regna/ Sub duce Matthia, tremuit quem vesper et ortus,/ Vindicat, aeternaque velut prope laude sub astra.” Georgius Serarius Claudiopolitanus: „Talis paeonijs diluxit gloria rebus,/ Clarior et cunctas superavit lumine gentes,/ Una inter mortalia res nitidissima virtus./ Fulgidius tamen haec, Matthie Rege, recenter..../ o Regum Rex maximus eheu/ Qui tanta eversis peperisti commoda rebus,/ Paeonijs decus omne viris, memorabile nomen.” Demetrius Agricola Szikszai: „Hic erat fortis, moderatus Heros,/ Praeses inuictus patriae, duello/ Dispulit qui terrifico minantes/ Paeonis orae.” 118 SZABÓ András, A késő humanizmus irodalma Sárospatakon (1558-15987), Hernád Kiadó, Debrecen, 2004,103. 119 Kassai Császár György a wittenbergi diáktársak előtt mondta el gyászbeszédét Szikszai Fabricius Balázsról, amely így kapcsolódott a coetus szellemi tevékenységéhez. SZABÓ, 2011, 229-230. 120 Oratio de vita et obitu... Basilii Fabricii Szikszoviani, habita a Georgio Caesare, Witebergae, 1577. (A TREND RMK 387 jelzetű kötetét használtuk.) Epitaphium eiusdem „Ille tot annorum meritis venerabilis heros,/ Notus ad Albiacas nomine factus aquas,/ Quo nihil antiquo Coruini Regis ab aeuo,/ Paeonio natum sanguine maius erat... Illius ingenium mirata est nuper & artem/ Dacia magnorum di- ues alumna ducum,/ Paeoniae stupuere arcas quas gurgite leni/ Drauus, & Arctois alluit Ister aquis,/ Quaeque Lycaoniae vicina trionibus ursae/ Moenia gens acri milite tuta colit.” „Clara viri virtus terrarum nota per orbem,/ Laudibus implevit solis utranque domum/ Gens igitur luge fatalibus obruta poenis,/ Quae vetus a prisco Paeone nomen habes.” A Balsaráti Vitus Jánost funeráló versek között is felbukkannak a magyar-paeonok, akiknek dísze volt Balsaráti: 4óv: „Ausonijs olim quod Valla Georgius oris,/ Et quod Teutonico Langus in orbe fuit:/ Hoc tu Paeonijs celeberrime gentibus heros/ Vite pater, vita dum frueris, eras./ Omnibus es medicis, ipso quoque Paeone maior/ At si vicisses funera, Phoebus eras.” „Nuper ut exarsit scelerum Deus ultor in iras,/ Decreuitque sua sumere tela manu- Ante alios parat ultrici consumere peste,/ Oppida cum populis Paeonis ora tuis.” Ő már nem történelmi hős, de kiváló orvosként a paeonok legjobbjai közé tartozik. 121 Szikszai Fabricius Demeter 1563-as, Wittenbergben megjelent Carmen Apobaterionjában még viszontlátjuk. (RMK III. 524) A Wittenbergtől búcsúzó magyar peregrinus ottani környezetének értékeit veszi számba, ezek között van katonai, erkölcsi, kulturális érték. Ennek során a múlt és jelen is előkerül, wittenbergi környezete szinte valamely aranykor benyomását kelti, a régi hadidicsőséget a paeonokéhoz ,a spártaiakhoz és a rómaiakhoz hasonlítja: „Qualis apud fortes narratur Paeones olim, / Et qualem Latium Spartaque clara tulit./ Atque urbs militibus densata potentibus ardet,/ Hoc crescit Martis feruida cura feri.” 122 Erre irányulnak legújabban Móré Tünde értékes tanulmányai: Fertilitas és sterilitas a wittenbergi peregrináció költészetében in, Speculum: studia in honorem Ladislai Havas septuagenarii. 169
