Imre Mihály: Az isteni és emberi szó párbeszéde Tanulmányok a 16-18. századi protestantizmus irodalmáról - Nemzet, egyház, művelődés 7. (Debrecen, 2012)
A Balassi-kánon első változata - Az 1595-ös bártfai antológia
németlipcsei lelkész lesz. Németországi tartózkodása alatt bőségesen volt arra ideje, hogy alaposan megismerje a wittenbergi körhöz szorosabban-lazábban kötődő jelentős neolatin költői iskolát; ennek tapasztalatait feltétlenül hasznosíthatta a Balassi-fivérek emlékére írott antológiában. Szerzeményei valóban a kötet legigényesebb alkotásai közé tartoznak. Később is jeleskedett a neolatin költészetben, ennek bizonyítéka az 1599-ben Wittenbergben megjelentetett terjedelmes kötete: Historiarum Veteris Testamenti Heroico Carmine redditarum, amelyben az Ószövetség könyvei közül szerepel a Genesis, Exodus, Numeri, Iosuae, Iudicum, Ruth, Samuelis Duo, Regum Duo, tulajdonképpen az ószövetségi könyveknek hexameteres, verses átirata. Ezzel az eljárásával a német protestáns neolatin humanista költészet kedvenc gyakorlatát követte, vagyis a Poetica Euangelica művelője volt, amelynek Magyarországon is volt néhány követője.4 Ajánlásában felsorolja német mintaképeit, ezek: Eoban Hessus, Petrus Lotichi- us Secundus, G. Sabinus, J. Pithopeus, valamennyien a neolatin költészet jeles képviselői. Darholcz Kristóf a felvidéki humanista értelmiségi kör ismert tagja, aki szoros kapcsolatban állt a Balassi-fivérekkel, 1594 háborús tavaszának eseményei során közelről látta Bálint és Ferenc sorsának alakulását. Ecsedi Báthory István parancsnoksága alatt Ónod környékén állomásozott az a haderő, amelyben jelen volt Balassi Ferenc és Darholcz Kristóf is. Ferencet innen küldték Mátyás főherceghez követségbe Esztergomba, azonban Darholcz Kristóf is járt ugyanott követként, majd hozta a főherceg nyugati segítséget ígérő-remélő levelét vissza az ónodi táborba. Esztergom ostrománál találkoztak utoljára a Balassi-fivérek és itt látta őket utoljára együtt Darholcz Kristóf is; mindenesetre ő volt a későbbi verseskötet szerzői közül az, aki legtovább volt a közelükben, hadrakelésüket, vitézségüket valóban karnyújtásnyiról láthatta. Még a túrái csatában is ott lehetett májusban, ahol Balassi Ferenc megsebesült. Későbbi kötetszerkesztői buzgalmát - kulturális fogékonysága mellett - ezek a biográfiai körülmények is alapvetően magyarázzák. Mindez elegendő volt ahhoz, hogy Rimay János is benne lássa a Balassi- hagyomány igazi őrzőjét és letéteményesét, ezért is intézte hozzá az Epicédium latin nyelvű ajánlását. Darholcz szoros kapcsolatban állt az egyik legjelentősebb hazai neolatin költővel: Bocatius Jánossal; Tolnai Balog Jánosnak és Rimaynak barátja volt. Bocatius Libri V. Hung aridos (1599.) című kötetének gyakran idézett mae4 RMKIII938. A terjedelmes kötethez Aegidius Hunnius írt előszót, a szerző Illésházi István trencséni és liptói főispánnak ajánlotta művét. A szerzőhöz szóló üdvözlő versek írói a felvidéki protestáns humanizmus képviselői: Lednensky Miklós, Illésházi titkára, Johannes Bocatius, a hazai neolatin költészet közismerten kiemelkedő és termékeny alakja, G. Mokoschinus, S. Mokoschinus, Szocsovi- nus Sándor, Malus Pál, Eszterházi Tamás, Brestorosky Szaniszló. A számos német kortárs közül elegendő megemlíteni Andreas Spethe költői életművét, aki kiemelkedő képviselője volt a latin nyelvű poetica Evangelica, vagy poetica Evangeliorum néven ismert irányzatnak, annak elméleti kérdéseivel is foglalkozott. Vö. SPETHE, Andreas, Evangeliorum quae diebus dominicis per totum anni spácium in Ecclesia Dei vulgo legi et doceri solent, Paraphrasis, et pii exercitii gratia in usum iuuentutis diuuerso carminum genere simplicissime reddita ab Andrea Spethe stolbergensi notario publico, et Comitatus Westerburgici Praefecto, Herbornae, 1592. 5016 Poet jelzetű példányát Wofenbüttelben, a Herzog August Bibliothekban tanulmányoztam. Vö. IMRE Mihály,,Magyarország panasza” — A Querela Hungáriáé toposz a XVI-XVII. század irodalmában, Debrecen, Kossuth Egyetemi Kiadó, 1995, Csokonai Universitas Könyvtár (Bibliotheca Studiorum Litterarium) 5. különösen az Eobanus Hessus: paradigmák interferenciája című fejezet: 54-63. 78
