Imre Mihály: Az isteni és emberi szó párbeszéde Tanulmányok a 16-18. századi protestantizmus irodalmáról - Nemzet, egyház, művelődés 7. (Debrecen, 2012)

A Balassi-kánon első változata - Az 1595-ös bártfai antológia

cenasa, akit a legelismerőbb, legkiválóbb alkotói tulajdonságokkal övez a szerző. (Bocatius nemcsak maecenasként ünnepli, de egyenesen második Apollónak titulálja, aki még Orpheus és Arion mitikus képességeinél is többet érő: csodálja, aki akarja Orpheust, figyeljenek Arion delfinjeire, ragyogóbb énekes leszel te nékem.)5 Darholcz elsősorban irodalomszervezői és maecenasi tevékenységével vívott ki elismerést, de költőként, magyar és latin nyelvű irodalmi igényű leveleivel epistolográfusként maga is művelője volt a literatúrának.6

Darholcz udvarában volt tanár Mudrony András, a privigyei Petri Mihály pedig Bártfán házitanító Orle Mihályéknál, Martinus Mokoschinus (Mokosi Márton) a németlipcsei iskola rektora. Tolnai Balog János is tehetséges neolatin költő volt, Bocatius Libri V. hungaridos című antológiájának gyakran idézett és ünnepelt szerzője; a Kapy-levéltár több latin nyelvű epitaphiumát őrizte meg, amelyek Darholcz Kristóf apját búcsúztatták.7 A bártfai kötet egyik legfontosabb szerzője, költőként Bálint az ő műveiben kapja meg az igazi méltatást, amihez mindig a szinkretizmus eljárásait használja fel. Talán ezért is tartja oly sokra Bocatius, amikor kötetében Krisztus és Phoebus papjának egyszerre nevezi:

Macte vir ingenio, Christi Phoebique Sacerdos Quem penes est gravitas, moris et oris honos.8

Az említett szerzők valamennyien annak a felvidéki humanista alkotói körnek a tagjai, akik igen szoros - már-már az intézményi szervezettség határát súroló - kapcsolatot tartottak fenn egymással.9 Alkotói törekvéseik - rokon szellemi értékrendjükből következően - szoros hasonlóságot mutatnak. Vannak közöttük német egyetemeket megjárt, művelt, felvidéki szászok, Magyarországra került (hungarus tudatúvá lett) birodalmi németek, humanista műveltségű, külföldön iskolázott magyar arisztokraták és domidoctus felvidéki magyar maecenas köznemesek, egyházi és világi értelmiségiek. A csoportosulás arisztokrata tagjai élénken érdeklődtek a neosztoicizmus és Justus Lipsius iránt; Forgách Mihály levélben kereste fel a nagy szellemi példaképet, majd kapott attól (nyomtatásban is megjelent) választ. 1592-ben Rimay János csatlakozik ehhez a societashoz, aki ugyancsak levélben köszönti a közös mestert. Justus Lipsiushoz intézett 1592-es

5 BOCATII Joannis, Hungaridos Libri V., Bartphae, 1599.198. A TREND RMK1375 (C 2644) jelzetű kötetét használtuk. 205:

Sed qia, Mecaenas, fidicen, velut alter Apollo,

Pollice tam docto luxuriare potes:

Orphea miretur, qui vult: Delphines Ariona Auscultent; clarius tu mihi cantor eris.

6 Vö. ECKHARDT Sándor, Balassi Bálint kortársai, in Balassi-tanulmányok, Akadémiai Kiadó, Bp, 1972,130 -137.

7Uo., 1972,121-141.

8 BOCATIUS, 1599,198.

9 E szellemi csoportosulásról máig a legátfogóbb és legigényesebb képet adta KLANICZAY Tibor, Az akadémiai mozgalom és Magyarország a reneszánsz korában, in Pallas magyar ivadékai, Szépirodalmi Könyvkiadó, Budapest, 1985, 9-32.

79