Imre Mihály: Az isteni és emberi szó párbeszéde Tanulmányok a 16-18. századi protestantizmus irodalmáról - Nemzet, egyház, művelődés 7. (Debrecen, 2012)

Arbor Haereseon A wittenbergi történetszemlélet ikonográfiái ábrázolása Szegedi Kis István Speculum pontificum Romanorum című művének 1592- es kiadásában

pápa, még ide tartoznak az eretnekek tévelygései és Mohamed szektája. Atestihez a dúló, fosztó, prédáló törököket sorolja. Melius legtöbbször nem két személyt ért Antikrisztus alatt, hanem két ekkor reálisan létező rettenetes veszélyt. Világosan beszél erről Az Szent Ianosnac tött ielenesnec igaz es iras szerint való magyara- zasa predikatioc szerint, a iambor bölcz es tudós emberec írásából szereztetet 1568-as művében: „Antikrisztus országát először két bestia alatt írja. Egyik a Római Régi Császárság, bestia a testi Antikrisztus hitetlen pogány fejedelem. Másik bestia a lelki Antikrisztus, a római pápa, kardinálok, eretnekek hiti, tudománya szerzése. Amely két bestia magát imádtatja: Az az erővel hajt vonszon az ő hiti, tudománya alá, annak vételére, a római pápa hitire, misére kénszerít, ha valaki nem míveli, hát öli szörnyen...”62 Melius gondolatmenetéhez hasonló állásponttal találkozunk Bornemisza Péter, Kulcsár György, Sóvári Soós Kristóf, Károlyi Péter prédikációs műveiben; Károlyi Gáspárnál az értekező irodalomban. Megjelenik a korszak olyan kiváló költőinél, mint Batizi András, Dézsi András, előbbi versben idézte meg, írta le a testi-lelki közelségben dúló-sanyargató Antikrisztust:

De szükség az időt nékünk elosztanunk,

Utolsó időknek csudáit értenünk,

Pogán törököknek idejeket tudnunk,

És az Antikrisztust illik megesmernünk.

Testi Antikrisztus ki légyen, jól tudjuk,

Mert nyilván Mahumet az, a pogán császár,

Lelki Antikrisztus hogy a pápa legyen,

Szent Pál és Dániel szőréről megírják.

1559-ben jelenik meg Wittenbergben a bártfai Stöckel Lénárd bibliai tárgyú iskoladrámája Zsuzsannáról és a vénekről: Historia von Susanna címmel.63 Latin nyelvű ajánlóverset írt hozzá a szerzővel jó barátságban álló, neves - egyébként kiváló wittenbergi kapcsolatokkal rendelkező - pozsonyi humanista: Georgius Purkircher. A tizennégy soros disztichon első hat sora a történet rövid összefoglalása, hogyan mentette meg az Isten a halálra ítélt ártatlan Zsuzsannát a két gonosz - őt előbb megszeplősíteni, majd elveszejteni akaró - csábítótól. Purkircher meglepő módon allegorikus jelentést tulajdonít a drámai szituációnak, miszerint most ugyanolyan halálos veszedelemben van az egyház, mint volt Zsuzsanna, amikor a két kéjsóvár vén leselkedett rá, hogy aljasul bemocskolja. Egyik veszedelem az istentelen pápa, a másik pedig a haramia török, amelyek fondorlatos gazságukkal az egyház nyomorúságára törnek. Isten azonban atyai szeretetével örökké védelmezve, villámként sújtó kardjával pusztítsa el a gyalázatosokat.

62 Idézi ŐZE, 1991,120.

63 RMKIII, 471. Szövegét tanulmánnyal kiadta SZILASI Klára, Stöckel Lénárd Zsuzsanna-drámája és a bártfai német iskolai színjáték a XVI. században, Budapest, 1918.

193