Imre Mihály: Az isteni és emberi szó párbeszéde Tanulmányok a 16-18. századi protestantizmus irodalmáról - Nemzet, egyház, művelődés 7. (Debrecen, 2012)

A Balassi-kánon első változata - Az 1595-ös bártfai antológia

passzív változata, de a fegyveres erényeknek csak annyiban van létjogosultsága, értéke, amennyiben Isten bűnös - ám bűneitől szabadulni akaró - népe (hőse) pogányok elleni küzdelemben elszenvedett halálával önnön bűneitől megszabadulhat. Krisztusért és a kereszténységért vállalt mártíriumhoz vezető útnak tekinti a fegyveres harcot. Ez a gondolatmenet a humanista szemlélet bizonyos részelemeit fölhasználja, vállalja, azonban lényegesen módosítja is azokat, új értékek kontextusába helyezi. A mártíromság e változata dinamikus szerkezetű, hiszen az arra törekvő a legodaadóbb, a legtöbbet kívánó emberi erőfeszítésre - fegyveres harcban akár a halálra - elszánt. A mártíriumért küzdőnek más a kockázata, mint az evilági értékekért harcolónak, hiszen nem leselkedik rá a bukás, megsemmisülés réme. Hősies cselekvésre, vakmerőségre éppen a mártíri- um lényege ösztönzi: minél jobban képes leszámolni saját szenvedéseinek visszatartó erejével, annál biztosabb és hamarább bekövetkező ennek isteni elismerése, jutalmazása.

MAGNIFICI ET GENEROSI DOMINI D. VALENTINI BALASSA de Gyarmath, in oppugnatione Strigonii hostium globis prostrati et pie in fide Christiana defuncti. Anno 1594.

Belli fata WALENTINUM rapuere BALASSAM,

Qua jungunt socias Granus et Ister aquas.

Nam per utrumq femur, dum promouet agmen in hostem, Sulphureo canne fulmine tactus obit.

Ille manum Martis, Iani caput, Herculis artus,

Cor Ithaci, pondus gessit Abantiadis.

Ut vitae, sic laus mortis quo notior esset,

Pro patria voluit miles obire solo.

Ne trepida mortem bello delecta iuuentus,

Conspicuos semper magna ruina facit.

ím a Balassákból most Bálint hullt el a harcban,

Itt, ahol összevegyül gyors Garam és a Dunánk.

Két combján, mikor épp a csatába rohant seregével,

Kéntüzü villámként sújtja le egy lövedék.

Kéz Marsé, feje Janus, tagjai Herculeséi,

Szíve Ulixesé, termete Perseusé.

És hogy a vég élténél szebb legyen, óhaja ez volt:

Élje hazájáért mint katonát a halál.

Válogatott ifjúság, harcban halni ne félj hát,

Hírnevet úgy se szerez más, csak a hősi halál.31

Csonka Ferenc fordítása

31 Mokoschinus versének magyar fordítása Csonka Ferenc hagyatékából került elő, amelyre Szent- mártoni Szabó Géza hívta föl a figyelmemet és bocsátotta rendelkezésemre, amelyet most köszönök meg; egyben sajnos egyetlen olyan darabja a kötetnek, amelynek műfordítása készült. Ugyancsak Szabó Géza említette, hogy emlékezete szerint Csonka Ferenc tervezte a bártfai antológia több versének lefordítását, ezek azonban valószínűleg már nem készülhettek el.

91