Imre Mihály: Az isteni és emberi szó párbeszéde Tanulmányok a 16-18. századi protestantizmus irodalmáról - Nemzet, egyház, művelődés 7. (Debrecen, 2012)

A Balassi-kánon első változata - Az 1595-ös bártfai antológia

levelében Rimay már „nostra turba”-nak nevezi alkotói közösségüket, amelynek legfontosabb célja a neosztoicizmus és Lipsius követése. Tolnai Balog János ekkoriban írta latin nyelvű disztichonját Bocatiushoz, amelyben röviden jellemzi az összetartozó szellemi-alkotói kört, negyven tagjáról rajzol rövid portrét: Ex quo te viridi lauru pater Albis honestat,/ Ex quadraginta deligit atq viris:... Közöttök bizonyára megbecsült lehetett a reneszánsz latin nyelvű költészet hajdani magyar mestere: Janus Pannonius, kultuszának egyértelmű nyomaira bukkanunk, a maguk teljesítményét is mérték a nagy elődhöz. Az Epicédium Darholchoz intézett ajánlását Rimay így íija alá: Jo: Rimay Pannonius. Bocatius Libri V. hun- garidos című kötetének verses ajánlásai között találjuk a Gr. Sár. rövidítésű szerzőtől származó disztichont, amelyben - versengve - Janushoz méri kortársa költői értékeit. Eszerint Janus Pannonius után senki sem merészelt időmértékes verseket írni, így te most a másik Janus Pannonius vagy nékünk. (Ui. Bocatius) Janus Pannonius dicsősége immáron a tiéd, Janusom, ami nem éppen csekély:

Pannonij nullus post Jani fata poetae In metricos ausus sic fuit ire pedes.

Ergo Pannonius tu nobis Janus es alter;

Pannonij haud Jani est laus tua, Jane, minor.10

A külföldi iskolázottságúak alaposan ismerték a németországi neolation költészet eredményeit, de természetesen a német nyelvű poézist is. Hazai működésük során érvényesíttették külföldi kulturális tapasztalataikat s azok itthoni kisugárzóivá váltak. Jól kifejeződik ez a látásmód a Forgách Mihályhoz intézett Lipsius-levél Bocatius által szerzett verses átiratában, ahol Magyarország a múzsák és művészetek birodalma, ugyanezek adhatják az üdvösség alapját is:

In regno Musae sunt fundamenta salutis Tuq eris Hungarici firma columna soli.11

E neoplatonikus gyökerű gondolat - a művészetek üdvszerző értelmezése, vagy orphikus jellege - a hazai neolatin irodalomban másutt is megjelenik, a Balas- si-életmű irányába vannak átvezető szálai és az 1590-es években a költészetművészet (költő-művész) értelmezésének, önértelmezésének elfogadott változata lesz.12 (Erre utal a Tolnai Balog Jánost fesztelenül Christi Phoebique Sacerdos-nak nevező Bocatius-vers is.) Még akkor is érdemes regisztrálnunk ezt a folyamatot, ha az viszonylag kevéssé elterjedt és szinte kizárólag a latin nyelvűségre korlátozódik, azonban éppen Balassi életművében vannak ide vezető szálak és az 1590-es évek alapvető paradigmateremtő Balassi-értelmezéseiben (bártfai kötet

10 Uo., 1599, 274.

11 Uo., 1599,293.

12 Hasonló szemléletet kell látnunk abban is, hogy Forgách Mihály Bocatiushoz írott levelében a helikoni - már-már száműzetésben sínylődő - istenasszonyok Magyarországra való visszatelepítőjét, visszahívóját ünnepli a költőben: „Iám vale, & ut coepisti, Heliconias Deas, iamdudum exulantes, in Hungáriám nostram reuoca.” BOCATUIS, 1599, 458.

80