Imre Mihály: Az isteni és emberi szó párbeszéde Tanulmányok a 16-18. századi protestantizmus irodalmáról - Nemzet, egyház, művelődés 7. (Debrecen, 2012)

Küzdelem a fiziko-teologizmus örökségével - Szőnyi Benjámin öregkori műve (Istennek Trombitája, 1790-91.)

nyugtalansága.

Múlik e’ világ, múlnom kell nékem:

Mint az élet, úgy az halál részem,

Ezt ha futom, tsak én magamtól futok;

Mert én egészszen élet s halál vagyok.75

Azonban csak a lélek halhatatlanságának biztos tudata adhat esélyt a véges emberinek az örökkévalóság isteni dimenziójába való eljutásra. Akkor lenne a véges emberi élet igazán tragikus, ha az úgy szembesülne a világ időbeli végtelenségével, hogy az nem tartalmazná az örökkévalóság (aeternitas) esélyét. Ez a lehetőség amilyen kopárrá és ijesztővé tenné az időbeli végtelenség kiismerhetetlen sivatagát, éppoly jelentéktelenné, tartalmatlanná zsugorítaná, redukálná evilági életértékeinket s annak folyamatát. Ennek kétségbeejtő lehetősége megsuhintja Szönyit is, aki szinte Pascalhoz hasonlóan jajdul föl erre gondolva. Tudja ő is, óriási a tét, ahogyan a francia filozófus is gondolta: „Szívem teljes erővel törekszik megtudni, hol van az igazság, hogy követhesse; az örökkévalóságért semmit sem találnék túlságosan drágának.”76

Ennek a semmivé zsugorodásnak a lehetősége kap helyet egy nagyszerűen megalkotott strófában, ahol a lazán asszociálódó képek a pillanatnyiság, gyors pusztulás sorozatával állnak össze evilági létezésünkké, amelynek végső mérlege a semmibe torkolló elmúlás. Azonban kétségbeesetten menekül ez elől a lehetőség elől, szenvedélyesen szorítja magához kételyei után a hit bizonyosságát.

Pára, füst, álom, szél, s el-repülés,

Kunyhó, fonal, fű, felhő, fal-dűlés,

Hajózás, takáts-karika-forgás,

Egy törtt edénybéli viz ki-tsorgás,

Futó posta, sebes árviz, vándorlás,

Tenyér idő, lépés, semmi, el-múlás.

E’ tőltné-é hát bé kívánságom,

Örök jóra való szomjúságom?

Nem; nem; mert én lelkem halhalhatalan Halálon innét jól lakhatatlan,

Örökké-való boldogságot éhez;

Mert ez illik nemes természetéhez.77

75 Uo., 144.

76 Blaise PASCAL, Gondolatok, 1978, Bp., 94. E világképi-fogalmi átrendeződésnek magyar irodalmi vetületéről: BÍRÓ Ferenc, Pálóczi Horváth Ádám, Csokonai és Newton, Irodalomtörténeti Közlemények, 1973/6. 680- 687. Az örökkévaláság korábbi fogalomköreinek szekularizációs folyamatát - a szakirodalom által ugyan még kellő szinten föl nem derített módon! - jól megfigyelhetjük Az esztendő utolsó éjtszakája, valamint az Ének az örökkévalósághoz című Pálóczi Horváth vers e- setében.

77 IT: 144.

421