Imre Mihály: Az isteni és emberi szó párbeszéde Tanulmányok a 16-18. századi protestantizmus irodalmáról - Nemzet, egyház, művelődés 7. (Debrecen, 2012)
Küzdelem a fiziko-teologizmus örökségével - Szőnyi Benjámin öregkori műve (Istennek Trombitája, 1790-91.)
saecula.”73 Ennek az időtartamnak az elnevezése: sempiternitas, melléknévként sempiternus. A barokk költészetben, prédikációkban, képzőművészetben jelentésszűkülés zajlik le: az örökkévalóság azonos lesz, egyenlővé lesz a pokolbéli gyötrelmek végtelenségével, időtartamával, a bölcseleti tágasság helyett a dogmából származó didakszis érvényesül. Pedig éppen Szőnyi korában sokféle módon zajlik e hagyomány átértelmezése, lebontása, részbeni laicizálása. Sokaknál kezd megjelenni a világ térbeli és időbeli végtelenségének nyugtalanító sejtelme, metafizikai szorongása. Ez az átértelmezési folyamat a tempus korábbi térfogatát tágitja, teremtett mivoltát halványítja, absztraktabbá válik, a tempus az időbeli létezés határtalanságának képzetköreihez közeledik. Az örökkévalóság pedig az aeternitas jelentéskörböl kilépve a mérhetetlen időbeli létezés megjelölésére szolgál, már nem föltétlenül isteni attribútum. Az Idő, Halál, Örök- ké-valóság című verse e fogalmi és értelmezési keveredésnek mutatja határozott jeleit. Megtaláljuk a tradicionális jelentést; az idő és örökkévalóság elkülönítését: Oh idő, óh örökké-valóság! Ez idő tsak tündér múlandóság Az örökké-valóság a’ való Boldog az Urban élő s’ meghaló!... Ez idő, rövid éltem mértéke, Ennek az hol kezdete, ott vége, Meg-halni születtem ez életre, Tsak kis út ez a’ nagy ítéletre, S árnyék, kit vét az örökké-valóság, S attól el-nyeletendő halandóság... Ez időt Istentől tsak költsön vettem, A’ terminusra le kell ezt fizetnem.74 Hasonlítja a halált „rám jövő álom”-hoz, a létet élet és halál kettősségének látja, benne saját élete is halál és élet eltéphetetlen, de valójában fölfoghatatlan egysége. A fiziko-teologizmus természetvizsgálatának és természetismeretének tapasztalatai, tanulságai köszönnek vissza. Látásmódja itt a latin nyelvű versekben tapasztaltakhoz hasonló, nincs mögötte a teológiai távlat bizonyossága, evidenciája; inkább az értelmezői erőfeszítés bizonytalansága, metafizikai 73 Vö: BÁN, Imre, Nyéki Vörös Mátyás: Aeternitas. Örökkévalóság, in A régi magyar vers, szerk. KOMLOVSZKI Tibor, 1979, Bp,. Akadémiai Kiadó, 241. A barokk irodalom örökkévalóság fogalmáról és annak jellemzőiről az egyházi meditációs irodalomban, legújabban MESZESÁN Mária értekezett, „Ki nem kezdődik, nem végződik soha” Az örökkévalóság barokk kifejezési formái a 17. századi magyar nyelvű meditációs irodalomban című kéziratos doktori diszertációjában. (Debreceni Egyetem, BTK, Irodalomtudományok Doktori Iskola, 2011.) Nyomtatásban megjelent részlete: Topológia és tropologia elhajlásai, avagy halál és élet retorikája Madarász Márton elmélkedésében, Egyháztörténeti Szemle, 2010/2, 3-33, Uő. Idő és időtlenség mint tél és nyár Mihálykó Jánosnak az örökkévalóságról szóló írásában, Egyháztörténeti Szemle, 2011/1. 74 IT: 142-144. Ennek a versnek fönnmaradt a kézirata s 1773 óta szerepel a SzH. kiadásaiban. 420
