Imre Mihály: Az isteni és emberi szó párbeszéde Tanulmányok a 16-18. századi protestantizmus irodalmáról - Nemzet, egyház, művelődés 7. (Debrecen, 2012)

Küzdelem a fiziko-teologizmus örökségével - Szőnyi Benjámin öregkori műve (Istennek Trombitája, 1790-91.)

gizmus, mind a rokokó irodalom ösztönözhette erre, hiszen mindkettő erősen vonzódott a dekoratív kicsinységekben megjelenő természeti élmény érzelmi földúsításához) Az első a harmat (Ros) játékos keresése, értelmezése. Az a hajnal virága, a növényeken az égi ragyogás és bíbor csillogó ékszere, drágagyöngye. Az ég gyöngyöző cseppje, amely azonban hasonlít a végtelen tenger vizeihez: a képben hatásosan fejeződik ki a mikro- és makrovilág jelenségeinek azonossága és eltérése.

Quid ros? aurorae flos, albaque nata rubens Gemmaque Plantarum clara rubore poli.

Queris adhuc, quid ros? Est coeli gemmea gutta Fulgidinor gemmis, quas parit unda maris.49

A harmatos hajnal - Aurora Rosea - a téma következő variánsa. Mielőtt még a mi horizontunkon fölkelne a Nap, megelőzi őt szétszórt fényvirágaival a hajnal. Mint előtte járó, a Hajnalcsillag felajánlja ezeket királyának, a Napnak, s ezekből a fényrózsákból születik meg hirtelen az aranyló fény.

Sol prius ascendat quam nostri Horizontis ad oras Praecurrens sparsis est aurora rosis.

Phosphorus has Soli ceu Regi praevius offert Ex que rosis subito nascitur aurea Lux.50

Szerény mitologizálás is megjelenik a lezáró versben: Aurora harmatja - Ros Aurorae. Aurora istenasszonynak legkedvesebb választott leánya a harmat, amely a fölkelő Nap fényében gyöngyös ékszerként ragyog. Felhőtlen, tiszta, szélmentes ég szüli, aranyláncként ékesíti a növényeket és táplálja azokat. Majd a nap fénylő sugaraitól egyre szárazabb, melegebb lesz a levegő, s a csillogóan szitáló harmat gyöngyei eltűnnek.

Aurorae Matris lectissima filia ros est Orto Sole velut fulgida gemma, nitens,

Nascitur ex sudo sine vento nubeque caelo Torque velut piatas ornat alitque micans.

Mox mox Sole Solum super altius cando caleat Incernis auris gemmula roris abit.51

49 Uo.: 195.

50 Uo.: 170.

51 Uo: 170-171. A fiziko-teologizmus mikroszkópizáló-miniatürizáló hajlamának irodalmi vetületéről, rokokóhoz is kötő sajátosságairól, annak gyöngéd érzelmességéről, útfajta természet élmény érői a pietizmus közegében: August LANGEN, i.m. a Die Nachwirkung der pietistischen Sprache im 18. Jahrhundert című fejezetében kiemelten hasznos a Naturgefilhl című alfejezet: 455-458. Különösen jól példázzák ezt BROCKES, B. H., Irdisches Vergnügen in Gott és Gerhard TERSTEGEN, Geistliches Blumeng är tlein inniger Seelen (1727) című művei. A jelenséget bemutatja, elemzi ZELLE, 1990, valamint Christian BEGEMANN, Erhabene Natur-Zur Übertragung des Begriffs des Erhabenen auf Gegenstände der äußeren Natur in den deutschen Kunsttheorien des 18. Jh., in DVJS 58 (1984),74 - II.

410