Imre Mihály: Az isteni és emberi szó párbeszéde Tanulmányok a 16-18. századi protestantizmus irodalmáról - Nemzet, egyház, művelődés 7. (Debrecen, 2012)

IV. Barokk, kései pietizmus, fiziko-teologizmus A termékeny Magyarország toposza Szőnyi Benjámin latin nyelvű versében

ra-Frankfurtban, majd Leidenben és Utrechtben tanult. Mindvégig tanul­mányainak alapnyelvéül használta a latint, magabiztosan és igényesen verselt, a neolatin költészetet láthatóan gazdag funkciókkal akarta ellátni. Magyar nyelvű költészete a kései pietizmus és fiziko-teologizmus által behatárolt gyülekezeti énekköltészet területén mozog, illetve ennek határait tágítja jelentős mértékben. Latin nyelvű költészete ezzel jelentős részben érintkezik, azonban olyan társadal­mi-politikai aktualitások is felbukkannak ebben, amelyekről viszont magyar nyelvű költészete hallgat. A neolatin poézis hazai képviselőivel bizonyosan kap­csolatban lehetett már vásárhelyi lelkészkedésének évei alatt is, erre vonatkozó információt tartalmaz kéziratos verseskötete. Epigramma Owenicum címmel verset írt Lázár János grófnak, a korszak egyik legjelentősebb protestáns neola­tin költőjének: Ad Ill[ust]r[issi]mum Comitem Johan: Lázár et Rev: PP N.N. Praetorianorum nobilium Militum Parochum, desideratissimo juveni Comiti Emerico Lázár carminibus hinc Marone illius Ovidio dignissimis parentantes. A tizennyolc soros disztichon eljutott a címzetthez, mert alá ezt írta Szőnyi: Ezen Versekre M[é]l[tósá]gos Gróf Lázár énnékem nagy betsülettel felelt Tiszt. Ma­rosvásárhelyi Professor Intze István Uram által: Bétsből is a’fent nevezett Pa­ter maga Írásával.10 A cím is mutatja, hogy Szőnyi jól ismerte a 17. század egyik legnépszerűbb költőjének a nevét, akit az epigrammaírás mestereként tartottak számon.11 Lázár János életművének latin nyelvű részét már korábban is vizsgálta a korszakkutatás, újabban Szörényi László ismertette és értékelte.12 Szőnyi verse a költő kiválóságait dicséri, nem szűkölködvén a jelzőkben: azt Ovidius és Vergilius erényeivel ékesíti.13 Debrecenben is magas színvonalon művelte a latin nyelvű költészetet a rövid életű Németi Pál (1758-1783); Szőnyi rendszeres debreceni egyházkormány­zati és kulturális kapcsolatai révén tudomást szerezhetett munkásságáról. 14 A század egyik legjelentősebb neolatin költője Hannulik János Krizosztom (1745- 1816), piarista tanár. Élete legnagyobb részében Nagykárolyban tanított, szorosan kapcsolódott a birtokainak központjában itt élő Károlyi- családhoz, különösen Károlyi Antal gróf támogatta bőkezűen és jóindulattal maecenasként.15 A hód­mezővásárhelyi Szőnyi Benjámin református lelkészként - hosszabb ideig espe­resként - szoros kapcsolatban volt a Károlyiakkal, hiszen azok a város földesurai voltak és így világi elöljárói is egyben; maga is többször megfordult a nagykárolyi palotában. A katolikus grófok támogatták Szőnyi irodalmi törekvéseit, kapcso­latukban a vallási tolerancia és kulturális érdeklődés, megbecsülés érvényesült. 10 SZ:V, 142-143. 11 John Owen a 17. század egyik legismertebb neolatin epigrammaszerzője volt, már Rimay János is jól ismerte és kedvelte műveit. Legismertebb epigrammakötete 1606-ban jelent meg Londonban, kul­tusza Magyarországon is folyamatos volt még a 18. században, retorikák-poétikák követendő műfaji példának tartották. 12 SZÖRÉNYI, Neolatin lírai költészet a XVIII. századi Magyarországon, in SZÖRÉNYI, 1999,142- 143­13 Ebből az is kiderül, hogy a verset 1772 (Lázár halálának éve) előtt írta Szőnyi. 14 VARGA László, Németi Pál, a debreceni kollégium diákköltője, Debrecen, 1940. 15 SZÖRÉNYI, 1999,106-108. 382

Next

/
Oldalképek
Tartalom