Imre Mihály: Az isteni és emberi szó párbeszéde Tanulmányok a 16-18. századi protestantizmus irodalmáról - Nemzet, egyház, művelődés 7. (Debrecen, 2012)
IV. Barokk, kései pietizmus, fiziko-teologizmus A termékeny Magyarország toposza Szőnyi Benjámin latin nyelvű versében
Timon Sámuel Tibisci Ungariae fluvii notatio, Vagique ex parte című műve, amely tulajdonképpen Bél Mátyás Notitiajához hasonló, szemléletében azonban a retorikai látásmód is szerepet játszik. A geográfiai szempontok vegyülnek a korábbi abundantia (bőség) leírások látásmódjával. Bőségesen tárgyalja a felszíni vizeket, a föld alattiakat, majd részletezi a bortermő vidékeket ezen a környéken. Önálló fejezet foglalkozik a tokaji borral, amelyben huszonnyolc darabból álló epigrammafűzér, „valóságos bormitológia” dicsőíti a borvidék kiválóságát a barokk költészet eszközeivel, mitologikus eljárásaival: költői megoldásai egyértelműen támaszkodnak a retorikai látásmód topikus módszereire. 8 A 18. század aranykori gazdagságot és bőségleírásokat alkalmazó irodalmáról írja Szörényi László: „A XVIII. század második évtizedétől fogva nemzetközi, így például olasz és cseh, valamint osztrák példák nyomán Magyarországon is kialakult a jezsuiták, később már a piaristák által is művelt latin epikus költészetnek is egy különleges ága. Ez Ovidius Metamorphoses című művét vette alapul, és csodás átváltozások sorozataképpen adta elő egy ország vagy egy-egy vidék, néha csak egy-egy város történetét... A tokaji bor és nektár azonosítás tehát egy olyan költői szimbólumrendszeren belül történt meg, amely Ovidius és jezsuita kommentátorai révén azonosította a görög-római mitológia minden felhasználható elemét a magyar földrajz és történelem elemeivel. A XVIII. század végére ez már olyan magától értetődővé vált, mintha valódi, a humanizmus fénykorából származó toposz lett volna.”9 LXXX Tokaj Nobile jam vini fama, virtute Tokajum. Ex vino quoque fit credite nobilitas. A többi a Tisza, Maros és a Duna bőségének leírása. Ezekben az ismert abundantia- fogalmak jelennek meg, hűs vizük, halban való gazdagságuk, hajózhatóságuk, ásványokat görgetnek magukkal, a Maros pedig szállítja az értékes sót. Az utána álló vers a társadalom legfontosabb rétegeit nevezi meg: karok és rendek a Magyarországon (Status et Ordines Regni Hungáriáé). A tervezett kötet valamennyi versét disztichonban írta Szőnyi. Ezúttal nem tudjuk az egész kötet bemutatását elvégezni, mindössze pár olyan sajátosságot emelünk ki, amelyek mostani elemzésünkhöz szükségesek. A kézirat utolsó része határozottan elkülönülten önálló címmel rendelkezik: Miscellanea. Epigrammata. Szőnyi természetesen már tanulmányai során megismerkedhetett kellő színvonalon a korabeli neolatin költészettel, hiszen Debrecenben Maróthi György volt a professzora. Külföldi peregrinációján pedig megfordult Ode8 Tibisci Ungariae fluvii notatio, Vagique ex parte, a Samuele TIMON, Societatis Jesu Sacerdote, breviter perscripta, Cassoviae, 1735. Hasonmás kiadása: Nyíregyháza, Bessenyei György Tanárképző Főiskola Magyar Irodalomtörténeti Tanszéke, 1999. A fakszimile szövegét gondozta és a kísérő tanulmányt írta JÁNOS István, 82-93. A versek magyar fordítása a kísérő tanulmányban olvasható. 9 SZÖRÉNYI László, A tokaji bor dicsérete a humanista, illetve jezsuita neolatin irodalomban, in SZÖRÉNYI, 2002,138-139. 381
