Imre Mihály: Az isteni és emberi szó párbeszéde Tanulmányok a 16-18. századi protestantizmus irodalmáról - Nemzet, egyház, művelődés 7. (Debrecen, 2012)
IV. Barokk, kései pietizmus, fiziko-teologizmus A termékeny Magyarország toposza Szőnyi Benjámin latin nyelvű versében
10 Láthatod, ott a juhok tépik a friss füveket. Hol savanyú gyógyvíz forrása zubog, hol a hévíz, Ott márvány van s mész, itt az olaj meg az enyv. Erdőn és a mezőn búvik sokféle vadállat, Édes dalt dúdol lengedező fuvalom. 15 Erdő ád tűzifát, valamint házakra gerendát, Lónak, ökörnek a zöld pázsit a bő legelő. Zsíros a földje, serényen nem trágyázza a gazda, Bő ragyogó termést érlel drága humusz. Tengere nincsen, ezért távol van a drága igazgyöngy, 20 Országunkat ezért így nem is érheti kár. Természet amit ád, betetőzve szép tudománnyal: Győzne magyar földünk, íme, a nemzeteken! János István fordítása Szőnyi Benjámin latin nyelvű verse az 1760-70-es évekből származik, kéziratos versgyűjteménye őrizte meg számunkra. A Hódmezővásárhelyen őrzött kéziratos kötet tartalmazza Szőnyi latin nyelvű költészetének eddig ismert legteljesebb gyűjteményét. A kézirat néhol már restaurálásra szorulna, olvasását több helyen nehezíti az átütő tinta. A kötet utólag-általunk-beszámozott 222 lapból áll. Szőnyi életművének ugyan magyar nyelvű versei képezik a legjelentősebb részét, ezt ismeri az irodalomtörténet, himnológia, egyháztörténet, azonban éppen az utóbbi időszak kutatásai szerint latin nyelvű költészete is számottevő, és szorosan illeszkedik a 18. század második felének irodalmába, szellemi folyamataiba.1 A 18. századi magyar irodalomtörténet súlypontja ugyan egyre inkább a magyar nyelvű művekre tolódik, azonban az utóbbi három évtized kutatásai alapján egyértelművé vált még a korszak latin nyelvű irodalmának a fontossága is. Erről leginkább Szörényi László módszeres kutatásai győztek meg, aki már eddig publikált tanulmányaiban is gazdag forrásbázison mutatta be a korszak latin nyelvű irodalmának jelentőségét, amelynek terjedelmes része a költészet körébe tartozik.2 Feltétlenül igazat kell adnunk Szörényinek: „Nagyon fontosnak tar1 Az autográf kézirat - a Szőnyi verseit is őrző kéziratos könyve önéletírásával - a Csongrád megyei Levéltár Hódmezővásárhelyi fiókjában VII. Y 1. 9. 146. jelzet alatt található. (Továbbiakban: Sz:V) Vö. IMRE Mihály, Vesztett csata afiziko-teologizmus örökségével (Szőnyi Benjámin öregkori verseskötete: Istennek Trombitája..., Buda, iygo-gi.) in Szőnyi Benjámin és kora iyiy-iyg4, Tanulmányok Szőnyi Benjáminról, szerk. IMRE Mihály, Hódmezővásárhely, 1997,131-177. Klny. is. Jelen kötet ennek bővített változatát tartalmazza. A kötetben különösen Vörös Imre, Fekete Csaba, Kecskés András tanulmánya gyarapítja a korábbi kutatási eredményeket. Vö. még IMRE Mihály, Szőnyi Benjámin levele Jakob Christoph Beck bázeli professzorhoz 1776-ból, Irodalomtörténeti Közlemények 1981, 67-72. Klny. is 2 SZÖRÉNYI László, Hunok és jezsuiták, Fejezetek a magyarországi latin hősepika történetéből, Budapest, AmfipressZ, 1993. Uő. Studia Hungarolatina, Tanulmányok a régi magyar és neolatin irodalomról, Budapest, Kortárs Kiadó, 1999. Akadémiai doktori értekezése szintézist rajzolt e hazai neolatin költészetről, vö: SZÖRÉNYI László, Philologica Hungarolatina Tanulmányok a magyarországi neolatin irodalomról, Budapest, Kortárs Kiadó, 2002. 378
