Imre Mihály: Az isteni és emberi szó párbeszéde Tanulmányok a 16-18. századi protestantizmus irodalmáról - Nemzet, egyház, művelődés 7. (Debrecen, 2012)

Szenei Molnár Albert Appendix de Idolo Lauretano című művének polemikus jelentése ikonográfiái, textuális és himnológiai értelmezésben

a kemény szívű nem maradhat meg, csak a hűséges szívűek. Minden bűnözőt kiirt az országból és megsemmisít Isten városában. A fogadalom és imádság a megtévesztő hazugok ellen szól, ellenük tesz határozott felhívást és ítéletet, harcot hirdet, már-már messze túl a földi királyság hatalmán.

„Jo reggel kiirtom az gonoszokat

Eltörlöm a földről az hamissakat,

Az Isten varosat megtisztítom,

Tisztán tartom.”36

Szorosan kapcsolódik ez a szemközti címlapon, a metszet alatt olvasható értelmező szöveghez: „Fussatoc ki az Babylonból én népem, és ne legyetec részesec az ö bűneiben, hogy az ő büntetéseckel ne büntettessetec.” (Apocal 18. v. 4.)

Érdemes idéznünk János jelenéseiből a XVIII. Caput tartalmi összefoglalóját: „Babylonnac leomlása, és azon minden kiralyoknac és kalmaroknac jaygatasa: Es az szenteknec és prophetáknac nagy örömöc.” Az idézett 4. vers előtti és az utána folytatódó szöveg még részletesebben kifejti az elutasítás okát, miszerint e „Nagy Babylon, e földnec paráznalkodásinac és utálatosságinac annya.” Egyértelmű az eszkatologikus és a részletesen kifejtett feminin jelentése (ez végigvonul az előtte álló XVII. Caputban is!), amely azonban hazug, kárhozatos feminitás, és ez vetül rá az egész címlap textuális és ikonográfiái jelentésére. Ez torzítja a hazug Babilon látszatainak allegorikus-anagogikus figurájává a karján csecsemőjét tartó Papissát, amely a világ megtévesztésére tör, a királyokat is leigázhatja és uralma alá veti, vele paráználkodnak, ideig-óráig kedve szerint cselekednek. „Az tíz szarvac pedig, mellyeket láttál, tíz kiralyoc, kic még birodalmat nem vöttenec, de vésznec hatalmat mint kiralyoc, egy órában az Bestiával. Ezeknec egy tanáczoc vagyon, és az ö erejeket és hatalmokat adgyác az Bestiánac. Es sirattyác ötét és jaygattyák a földnec királyi, az kic azzal paráznalkodtac és gyönyörűségben éltenec... Ez az asszonyi állat a mellyet láttál, amaz nagy város, melynec birodalma vagyon az földnec királyin.” Ez ellen kell erős szívvel és tiszta hittel imádkozni, fogadalmat tenni és harcolni a fejedelemnek, királynak úgy, ahogyan ezt a 101. zsoltár beszélője teszi (akár Bethlen Gáborra is értve azt). Látható, még gazdagabb jelentésűvé válik a szövegek és a kép összefüggésrendszere, ha a kontextust az idézet körül kibővítjük, azt jóval tágabbra vonjuk. így az is kiderül, hogy Szenei mindennek tudatában konstruálta meg a konkrét történelmi szituációból kiágazó bonyolult jelentésvilágot, amelynek során konkrét idézetek és azok - hozzá tartozó - tágabb szövegkörnyezetével nagyon hatékonyan működtette a litteralis, tropologikus, allegorikus és anagogikus szövegértelmezést, amely az

imája, aki megtisztítja országát a hamis és gonosz emberektől...” VÁSÁRHELYI Judit, Eszmei áramlatok és politika Szenei Molnár Albert életművében, Budapest, Akadémiai Kiadó, 1985, 47.

36 Szenei szövege jóval erősebb, kíméletlenebb, kérlelhetetlenebb jelentésű igéket használ, mint Spethe latinja, a cselekvés is egyértelműen, kétségtelenül megvalósuló rezultatív jelentésű. Minden sor erőteljes igei elemet tartalmaz, Spethe szövege nem ennyire határozottan cselekvő: „Expello sectas mane reproborum,/ Foedum genus ferri veto malorum./ Ut civitas haec munda sit Dei/ Templo mei.”

364