Imre Mihály: Az isteni és emberi szó párbeszéde Tanulmányok a 16-18. századi protestantizmus irodalmáról - Nemzet, egyház, művelődés 7. (Debrecen, 2012)
Szenei Molnár Albert Appendix de Idolo Lauretano című művének polemikus jelentése ikonográfiái, textuális és himnológiai értelmezésben
Mentitus sexum cum femina esset adolescens admodum athenas cum viro docto amatore perficiscitur. Ibique preaceptores bonarum artium audiendo tantum perfecit vt romám veniens paucos admodum etiam in sacris litteris pares haberet, ne dum superiores. Legendo et disputando docte et acute tantum beniuolentie et auctis sibi comparauit. ut mortuo leone in eius locum (uf Martinus ait) oun consensu pontifex crearet. Verum postea a familiari compressa, cum aliqn occulte ventrem tulisset, tandem cum ad lateranensem basilicam perficisceret. intra theatrum (quoque colosseum vocant) a neronis colloso et sanctum elmentem doloribus circumuenta peperit. Eoque loci mortua, pontificatus sui anno secundo, mense vno. diebus quatuor. sine vllo honore sepelitur. Sunt que hec uo scribant pontificem ipsum qn ad lateranensem basilicam perficiscit. detestandi facinoris causa, et viam illam consulto declinare. Et eiusdem vitandi erroris oc du primo in sede petri collocatur ad eam rem perforata, genitalia ab vltimo diacono obtrectari.”23 A szöveg meg is nevezi egyik forrását: vt Martinus ait, aki nem lehet más, mint Martinus Polonus (vagy Martin von Troppau). A szerző a 13. században a sziléziai dominikánus provinciában - Troppauban - tevékenykedik, ő indítja el a késő középkori krónikairodalomban a történet átütő erejű változatát, amely a reneszánsz történeti elbeszélő források - így Schedel - számára is mintaadó lesz.24 A Schedel-krónikának vannak német nyelvű kiadásai, negyedrét és folio alakban is. A német nyelvű, ugyancsak folio alakú kiadások teljesen azonosak a latinnal, a metszet és a szöveg tartalma is megegyezik. Az oktáv alakú kiadásokban kisebb a kép, némi változtatás is látszik rajta. A legfontosabb különbség az, hogy a gyermek itt inkább ül anyja egyik kaiján, amott pedig mindkettőn inkább fekszik. Ennek is van latin és német nyelvű változata, mindkettőben megtaláljuk a magyarázó szöveget is A Schedel-krónikára vonatkozó ikonográfiái utalás a Papissa-irodalom sok művében megtalálható, vagyis egyértelműen összekötik a metszet szemléletét a szövegemlékekkel, a képet a szövegekkel. Az 1598-as kiadású, német nyelvű Witekind így idézi föl a Schedel-metszetet: „Ich hab gesehen ein groß weitleufftig/ schön/ köstlich hostorienbuch zu Nürnberg anno 1493 mit der Keiser und Päpstebildnuß gedruckt/ in welchem bey der beschreibung dieser Joanne/ stund ein weibsbilde mit einem Papsthut gekrönet/ aber mit eim weiberrock/ und an statt des dreykreutzigen scepters ein kind auff dem armen tragend.”25 A történet szövege a folio és negyedrét alakú német kiadásokban csak 23 SCHEDEL, 1493, i68r 24 Vö. GÖSSMANN, 1994, 33-42. Martinus Polonus und erste Rezeptionsspuren seiner Erzählform bei Jakob van Maerlant, in den „Flores temporum” und bei Geojfroy de Courion című fejezet. Göss- mann itt egyenesen úgy beszél a szerzőről, mint „Der als »Erfinder« der Legende von Päpstin später viel geschmähte, von Andersdenkenden jedoch hochgerühmte, sicher inbezug auf sein Zeugnis über die Päpstin am meisten ausgeschriebene Autor des 13. Jahrhunderts...”. 25 Diij Az 1588-as Witekind így ír ugyanerről latinul: „Spectaui historicum codicem, amplum, pul- crum, & preciosum, Norinbergae excusum anno 1493. cum imaginibus Imperatorum & Pontificum,in quo ad narrationem de Papa Joanna appressa fuit effigies foeminae, pontificaliter quidem coronatae, sed pro trabea pontificali stolam muliebrem ab humeris, pro tricruciato sceptro infantem in vinis gestantis.” C2r 358
