Imre Mihály: Az isteni és emberi szó párbeszéde Tanulmányok a 16-18. századi protestantizmus irodalmáról - Nemzet, egyház, művelődés 7. (Debrecen, 2012)
Szenei Molnár Albert Appendix de Idolo Lauretano című művének polemikus jelentése ikonográfiái, textuális és himnológiai értelmezésben
turális-konfesszionális emlékezet értékrendje, múltat szerkesztő eljárásai, polemikus szerkezete. 2. Viskolcz Noémit idézzük: „Gallér Bázelből telepedett Frankfurtba, majd ugyanabban az időben, amikor a többi református nyomász és kiadó, vagyis 1609-ben, Oppenheimba költözött. Két nagy kiadóháznak nyomtatott, Marie Ruytnicknak- Levinus Hulsius özvegye néven - és Johann Theodor de Brynek. Ez utóbbi feladat kifejezetten különleges volt, mert kiadványai számtalan igényes, művészi rézmetszetet tartalmaztak. Ugyanakkor Gallér minden évben szárnyai alá vett néhány művet, ezeket saját költségén adta ki. Szenei Molnár úgyszólván házi szerzőjévé vált, különösen Magyarországról való visszatérte, 1615 után. S nemcsak az ő, hanem a kedvéért más magyarok műveit is támogatta. Szepsi Korotz György, Pécseli Király Imre és Szenei Csene Péter egy-egy munkája nála látott napvilágot. Gallér harmincegynéhány saját kiadványa közül (1609-1620 között) tizennégy-ti- zennégy latin (köztük kettő magyar szerzős) illetve német, öt magyar nyelvű s egy francia. Tematikájában a helyi szerzőket és a polémikus-kontroverz teológiát részesítette előnyben.”16 Viskolcz Noémi vizsgálja a betű és kép kapcsolatát Szenei műveiben, és a következő értékelést adja: „A hanaui, oppenheimi művekben nem találhatók képek, és a művek címlapjait sem díszítik rézmetszetek. Ebben több okból sincs semmi különleges. Egyrészt a korabeli magyar kiadványok sem bővelkedtek képekben, ennek hátterében a pénz, a képzett szakemberek és a megfelelő technika hiánya állt. Másrészt a kiadványok műfaja sem indokolta, hiszen teológai vagy éppen iskolai célokra szánt olvasmányokat minek is szépítettek volna metszetekkel. Harmadrészt a kiadóknak éppen elég költséget kellett magukra vállalniuk, nemhogy még drága metszeteket készíttessenek magyar művekhez. Feltehetőleg Szenei Molnárnak sem voltak ilyen jellegű kívánságai, bár a képek szeretetét sajátkezű rajzai is jelzik. Pedig Oppenheimben maga is forgathatta a nemzetközi hírű de Bry-műhely bőségesen illusztrált alkotásait, melyek éppúgy a Gallér-nyomdából kerültek ki, mint a sajátjai. Műveinek egyszerű címlapjait a nyomdászjelvényeken kívül nem ékesíti más, kivéve az 1608-as hanaui Bibliát, ahol a magyar címert is ábrázolták.”17 A továbbiakban ennek az értékelésnek - viszonylagosan képszegény, képeket, képi jelentést nélkülöző szerzői magatartás- az újból gondolását, újabb érvek mérlegelésével az újraértelmezését javasoljuk. Az 1616-os oppenheimi kötet címlapján - a szövegbe illesztve - a lap felét elfoglaló fametszet látható. A kötet debreceni példánya egy kolligátum második darabja.18- kiderült, hogy valójában nő volt, és Rómában a nyílt utcán egy fiút szült: „Ioannes 8. Anglus tertio Pontificatus anno in publica via Romae filium peperit: Vnde foeminam fuisse constat.” 16 VISKOLCZ Noémi, „Vagyon egy kis Varos Moguntian innen” Hanau és Oppenheim szerepe a magyar művelődéstörténetben, in A Ráday Gyűjtemény Évkönyve, 2005, 68-69. 17 Uo. 76-77. 18 A kötet a TREND F. 406 jelzet alatt található. 3.55
