Imre Mihály: Az isteni és emberi szó párbeszéde Tanulmányok a 16-18. századi protestantizmus irodalmáról - Nemzet, egyház, művelődés 7. (Debrecen, 2012)

A zsoltárköltészet változatai Ambrosius Lobwasser műveiben

A gyűjtemény három részre tagolódik, bár alapvetően az egyházi év adja meg a keretét. Az első rész hetvennégy himnuszt tartalmaz, a szerzők között az egyházatyák himnuszai jelennek meg: Ambrosius: Veni redemtor gentium, Pru­dentius: Corde natus ex parentis, Hilarius: Iesus Refulsit, Gergely: Audi benigne, Venantius Fortunatus: Vexilla regis prodeunt, (Kicsit redukál és rövidít itt a német fordítás, nem jelenik meg a latin eredetiben fontos szerepet játszó jelentés­elkülönítés, ami az arbor, lignum és patibulum szavakon alapul.) A himnuszok­hoz sokszor kottát mellékel, amelyek azonban mindig egyszólamúak. A kötet százhuszonöt kiváló minőségű fametszetet is közöl a himnuszok és más versek illusztrációjaként, ezek sokszor féllapnyi nagyságúak. A későbbi középkori szerzők közül szerepel Aquinói Szt. Tamás: Pange lingua gloriosi, Lactantius: Salue festa dies, Hrabanus Mau­rus: Veni, Creator Spiritus, Ful- bertus Cartonensis. Több himnusz szövegét több változatban fordítja. Lobwasser láthatóan nagy közép­kori himnológiai jártassággal ren­delkezett. A reformáció neolatin költői közül Melanchthon (Aeterno gratias Patri), Ioachim Camerari­us, Georgius Fabricius, a meisseni huma- nista neolatin költő művei bukkannak fel. Fabricius korának egyik legtermékenyebb alkotója volt, aki- vei Lobwasser meisseni évei alatt kötött szoros barátságot. A poetica evangelica-nak nevezett neolatin költészetet - ez Andreas Spethe el­nevezése - rendkívül sok változatban művelte, annak kiterjedt műfajrendszerét korában elfogadtatta. Ez azért is fontos, mert ez a neolatin költészet hallatlanul izgalmas szintézist hozott létre az ókor és reneszánsz irodalmi tradíciói, műfaj­fogalmai és a kereszténység biblikus paradigmát használó látásmódja között. A reformáció korában a német neolatin költészet ennek számtalan változatát megalkotta, működtette, olyan szerzők műveiben, mint Johann Stigelius, Petrus Lotichius Secundus, Jacobus Mycillus, Nicolaus Selneccer, Eoban Hessus, Jo­hann Spangenberg, Cyriacus Spangenberg, Wolfgang Ammon, Sebastian Horn­molt, Johann Lauterbach, hogy csak a legfontosabbakat idézzük fel. Részben a zsoltárköltészet hatalmas és változatos világa ez, de mellette találjuk a legkülönfélébb kegyességi célú költői műfajokat. Közöttük vannak litur­gikus jellegűek (ezek elsősorban iskolai használatra készültek), didaktikus jelleg­gel, a keresztény ünnepkör alkalmaihoz illeszkedve. Ennek során bámulatosan sok átjárást hoznak létre a két paradigmarendszer között. Az antik-reneszánsz 339

Next

/
Oldalképek
Tartalom