Imre Mihály: Az isteni és emberi szó párbeszéde Tanulmányok a 16-18. századi protestantizmus irodalmáról - Nemzet, egyház, művelődés 7. (Debrecen, 2012)
A zsoltárköltészet változatai Ambrosius Lobwasser műveiben
ni. Amint említettük, a zsoltárok előtt álló propositiók exegetikai elveket tartalmaznak, vagyis közvetlen írásértelmező szempontokat érvényesítenek. Vizsgálatuk alapján elmondható, hogy ezek a propositiók részben kálvini, nagyobb részben azonban inkább lutheri elveket tartalmaznak. Kálvin és Beza elvei szerint inkább a sensus litteralis érvényesül, Luther inkább prófétai jelentést ad, amihez gyakran járul Dávid krisztológiai értelmezése. Különösen jól megfigyelhető ez a módszer a 96. zsoltárnál: „Diweil dieser Psalm alle völcker dazu rufft/ das si Gottes lob singen wollen/ so begreifft er auch ein Prophecey von Christo/ vnter welchem die gantze weit zu gehorsam vnd einigkeit deß glaubens solt gebracht werden.”22 1563-ban III. Frigyes pfalzi választófejedelem új egyházi rendtartást vezetett be, amelynek része volt a Heidelbergi Káté is. A reformok során az egyházi éneklés rendjét is átalakította. A genfi zsoltároknak, mint a kálvinizmus énekeskönyvének a sikerét Frigyes Pfalzban gyorssá és teljes körűvé tette. 1574- ben megjelent Heidelbergben Lobwasser zsoltároskönyvének második kiadása, a szerző tudta nélkül, egyszólamú változatban, kottákkal. Matthias Harnisch kiadó egy előszót intézett Lobwasserhez, eszerint az egyszólamú változaton nem kell megbotránkozni, az egyszólamú kiadás sem lehet Isten bosszúságára. A többszólamúságról való lemondással felvették a kálvinista istentiszteleti rendbe, ezzel kezdődik itteni sikertörténete. Csak a 16. században negyven kiadása jelent meg. Sajátos helyzetben vált mind népszerűbbé, elterjedtebbé Lobwasser műve: a zweite Reformation ekkoriban felgyorsuló folyamataiban liturgikus hegemón helyzetbe került; az erősödő felekezeti polémiának úgy lett eszköze, hogy a szerző azt egyáltalán nem szánta erre a feladatkörre.23 Lobwasser zsoltárai 130 évig éltek és hatottak, csak a 18. században kezdték átdolgozni, sőt még Goethe is kiemelte jelentőségüket. Lars Kessner tanulmánya szerint a zsoltároskönyvet könnyelműség lenne csak egyházi énekeskönyvnek tekinteni. Az előszóban maga a szerző beszél arról, hogy a zsoltárokat énekelni kell, mert az olvasás egyedül nem mozgatja meg a szívet. De az énekelhetőségre való utalással egy istentiszteleti funkció nincs meggyőzően összekötve, lehetne azt éppen úgy egy házi felhasználással is összekapcsolni. Hogy a Lobwasser-zsoltár mégis egyházi-gyülekezeti énekeskönyvként lett elfogadva, az mindenesetre nem a szerző kifejezett szándékából vezethető le. A többszólamúság megtiltásával a Lobwasser-zsoltár a kálvinista istentiszteleten felhasználhatóvá vált és ezzel elkezdődött az a folyamat, amit a zsoltároskönyv konfesszionalizálódásának tekinthetünk. A módosulást jól mutatja a heidelbergi címlap: „Psalmen Deß Königlichen Propheten Dauids Jn Teutsche reimen ver22 KESSNER, 2004, 225-227: „Solche Indizien sprechen dafür, daß Lobwasser in der Psalmenexegese eher zum Luthertum tendiert.” Nyilván nem tekinthető véletlennek, hogy a kálvinista kiadások egyre inkább elhagyják, vagy megritkítják, átalakítják a propositiókat. Cornelius Becker - lutheránus szemmel - ugyanezeket a propsitiókat (pontosabban inkább kálvinista szemléletű részüket) „Calvi- nistische Schriftverfálschung”-nak nevezte. 23 Uo., 223. „Werden die Psalmen zunächst auch von Lutheranern gesungen, so gerät der Psalter im Laufe der Zeit immer mehr in den Dienst der reformierten Konfessionalisierung - entgegen den Intentionen seines Verfassers: Lobwasser wollte keine theologischen oder konfessionellen Kontroversen auslösen.” 330
