Imre Mihály: Az isteni és emberi szó párbeszéde Tanulmányok a 16-18. századi protestantizmus irodalmáról - Nemzet, egyház, művelődés 7. (Debrecen, 2012)

A kötetszerkesztő és Rimay-filológus Szenei Molnár

Veghetetlen az te jo t^ted mi hozzánk, menyböl/-is az földre Bemeid mi reánk, mikoron imádunk /i/es ide hozzánk, hogy meg ne emeßen ßantalan nyavalyánk.

Sok I/tenek közzül kiket ez világ neß, nincs Jenki/ hajonlo hozzad ki csudát teß, temerdek sok népét/ mellyet egyedül birß, ßent tißteletre csak te magad/ert hijß.

Azért engedelmes neked minden allat, valamely/ te Beles kezedben akadhat, de fellyebb az ember okos/ es fö allat, jo voltodért teged mindenüt imádhat.

Mert csak te vagy föl Jég ez Beles világon, kinek/ ma f- sa nincsen uralkoda faban, mindent arra vihetz/ hatalma Jsagodban, kiket

egyedül birß ßabad ad akar- at/ban.

Vtaidra oktas engemet Vr Ijten, hogy ellyek ez föl/dön te ejmeretedben, eröjits naponként az te f^lel/med- ben, hogy en ßivem aldgyon teged igaz hitben.

Dicsirlek-is inkab ßivemböl öröcke, mert jo vol/tod latom hozzam mindenejtül, hala legyen neked/ hogy lelkem megmented, es az en fejemet halálos/ inj^gböl.

Veghetetlen az te io uoltod mi hozzak/ mönibölis ez földre Bémeid mi reiank/ mikoron kijaltunk sijecz ide hozzak./ hogi megh ne emeßßön ßantala(n) niaualiank.

Sok istenük közzeül kiket ez uelag neß/ nints senki hasonló hozzad ki tsudat teß/ temerdék sok népét kit tsak egiedeülbirß/ ßent tißtölet- edre tsak te magadért hiß:

Azért engödelmes neked minden allat

ualamelij te ßelös kezedben akadhat.

de föllieb az embér okos es feü allat

io uoltodert teged mindöneüt imadhatt.

Mert tsak te uagi fölsegh egez ez uelagban/ Kinek majsa nintsen vralkodasa- ban./ mindent arra inteß hatalmajsagodban,/ Kit tsak egiedeul birß ßabad akaratban.

Vtaidra oktas engémet Vris- ten,/

hogi elliek ez földön ismeretedben,

erősíts naponként az te felelmedben,

hogi en ßiuem algion teged igaz hitben.

Ditserlekis inkab ßiuem- böl örökke/ mert io uoltod hozzam latom mindönöstéül/ hála légion neked en teülem uegh nekül/ hogi megh mented leiköm halálos ínségből.

7

Véghetetlen az te jo téted mi hozzac, Menyből is ez feldre Bemed néz mi röanc/ Mikoron imádunc JieJs ide hozzanc,/ Hogy meg ne eméfien Bántalan nyavalyánk

8

Soc IJtenec közzül kiket ez világ néz, Nincz Jenki hajonló hozzád ki czudát téB./ Temerdec Joc népet mellyet egyedül birß,/ Sze(n)t tißteletedre czac te magdert hivß.

9

Azért engedelmes néked minden állat,/ Valamelly te Bélés kezedben akadhat,/ De fellyeb az ember okos és fö állat,/ Iovoltodért téged mindenüt imádhat.

10

Mert czac te vagy feljég ez Beles világban/ Kinek májjá minczen uralkodásában,/ Mindent arra vi- hetß hatalmassagodba(n),/ Kiket egyedül birß ßabad akaratban.

11

Utaidra oktajs engemet Ur Ijten,

Hogy ellyec ez földön te ejmeretedben/ Eröjits naponkint az te félelmedben,/ Hogy én ßivem áldgyon téged igaz hitben.

12

Diczérlekis inkáb ßivemböl öröckül,/ Mert jovol- tod látom hozzám mindenestül,/ Hála légyen néked hogy lelkem énsegböl,/ Megmented fejemet halálos vefielböll.

321