Imre Mihály: Az isteni és emberi szó párbeszéde Tanulmányok a 16-18. századi protestantizmus irodalmáról - Nemzet, egyház, művelődés 7. (Debrecen, 2012)

A kötetszerkesztő és Rimay-filológus Szenei Molnár

Az jo hitü ember ßelid ez világon, senkire nem/ tárnád bátor boßßut lajson, meg elegßik azzal/ hogy az Vrra fujson, ellenjege ellen es im igyen ßollyon.

Újfal vi

Figyelmezzel Vram kerlek ide hozzam, mert ha/ meg tekinted nagy az en nyavalyám, ßegeny fejem/ immár ßinten meg alazam, hogy ellen/egimnek ma/ gamat le haytam.

Az artatlanjagnak ellene nem vetek, türejemmel/ inkab Jsok ideig elek, de te read nez-ven maydan el/ merülök, meg ßabadulasert miglen hozad erők.

Azért te ßolgadnak Jiess oltalmára, hogy az gono/ ßockal ne ju/sak halaira, csak tegedet variak az en/ valtjagomra, es raytok érettem boßßu-alla Jókra.

Engemet-is immár vidamits meg egyßer, hogy el/ vegye Joldgyat az faytalan ember, híveid romlását/ ne örüllye töbßör, kiért meg epedtem en nagy Jók ezörßer.

Vigaßtald meg az te ßolga- dat Vr Ijten, mert lelkem/ emelem te hozad ßüntel- en, lám csak te vagy az jo/ kegyelmes Vr Ijten, minde- nekhöz az kik vadnak igaz hitben.

Az io hiteü embér ßilid ez uelagon,

ssenkire nem tamad bátor boßßut lajson, megh elegßik azzal hogi az Vrra fusson,

eellensegi ellen es imigen ßollion..

Figielmezzel Vram Kerlek ide hozzam.

mert ha megh tekinted nagi az en niaualia(m)./ szegeni feiern immár szinten megh aalazam/ hogi ellensegim- nek feiemet meghaltam

Az artatlansagnak ellene nem uetek

tteüresömmel inkab sok i- deig elek

de te read nezuen maidan el mereülök

megh ßabadulasert miglen hozzad erők.

Azért te ßolgadnak sijes oltalmára

hogi az gonoßokkal ne iujsak halaira, ttsak tegedet uarlak az en ualtsagomra

ees raitok erettem boßßu állasodra.

Engömet is immár uidamicz megh egiczör /hogi el uegie solgiat az faijtalan ember, / hiueid romlását ne öreüllie töbßör. / Kijert megh epet- tem en nagi sok ezörßör.

Detsi-kódex

Vigaztald megh az te ßolg- adot Vristen./ mert lelkem te hozzad emelém ßeünte- len./ lám tsak te uagi az io es kegielmes isten./ mind- enekhöz az kik uannak igaz hitben.

1 Az jo hitü ember Beléd ez világon,/ Senkire nem támad bátor boßßut lásson,/ MegelégBic azzal hogy az Urra fújjon,/ Ellenjége ellen, és imigyen ßollyon:

2

Figyelmezzel Uram kérlec ide hozzam,/ Mert ha megtekinted nagy az én nyavalyám,/ Szegény fejem immár ßinte megalázam,/ Hogy ellenjégimnec magamat lehayta(m).

3

Az artatlanjágnac ellene nem vetec,/ Tűrésemmel inkáb soc ideig elec,/ De te reád nézvén maydan elm- erülec,/ Meg-habadulásért miglen hozzad érec.

4

Azért te holgádnac JieJs oltalmára,

Hogya az gonoßockal ne jussac halaira,/ Czac tégedet várlac az én válságomra,/ Es raytoc érettem boßßu állásokra.

5

Engemetis immár vidamits meg egyßer,/ Hogy elvegye solgyát az faytala(n) ember,/ Híveid rondáját ne örüllye töbßer, Kiért meg epedte(m) én nagy soc ezer- ßer.

6

Vigaztald meg az te Belgádat Úr Iste(n),/ Mert le- llkem emeltem te hozzád ßüntelen,/ Lám czac te vagy az jo ke-gyelmes Úr Ijten,/ Mindenekhoz az kic vadnac igaz hitbe(n).

Szenei

320