Imre Mihály: Az isteni és emberi szó párbeszéde Tanulmányok a 16-18. századi protestantizmus irodalmáról - Nemzet, egyház, művelődés 7. (Debrecen, 2012)
Újfalvi Imre debreceni kiadványa: Spethe-Szenci zsoltárai, németországi párhuzamok
3Legutóbb Vásárhelyi Judit tekintette át Szenei Molnár zsoltárátköltései magyarországi terjedésének folyamatát: „Végül Szenei Molnár Albert pályájával kapcsolatban is tudatosítanunk kell, hogy 1629. és 1632. között a mai ismereteink szerint négy olyan kiadvány is napvilágot látott, amelyek Molnár zsoltárainak magyarországi elterjedtségére utalnak. így az 1629-ben Lőcsén megjelent Keresztyéni énekek (RMNY 1438.) című evangélikus énekeskönyvbe belekerült Molnár Albert 23. zsoltárfordításának szövege. 1632-ben új kiadást élt meg a Paraprhra- sis psalmorum Davidis selectiorum metro-rhytmica című (RMNY 970.), Újfalvi Imre először 1607. és 1610. között összeállított válogatása, amely iskolai célokra latin és magyar zsoltárszövegeket adott közre Andreas Spethe latin illetve Molnár Albert magyar fordításában. (RMNY I527.)i632-ben a lőcsei Szép imádságos könyvecske a 23. zsoltárfordításon kívül Egynéhány rövid és igen szép psalmusok adattak köziben a Molnár Albert Versiojabul az hüveknek nagyobb épületekre című fejezetben tíz zsoltár szövegét, közte a 6, 86, 8, 42, 77, és 130. zsoltárt adta közre Molnár Albert fordításában (RMNY 1552.). Belekerült továbbá az 1632-ben Kolozsvárott megjelentetett Isteni dicséretek, imádságos és vigasztaló énekek című unitárius énekeskönyvbe az Ó felséges Úr kezdetű 8. zsoltár magyar szövege is (RMNY 1541.).”* 43 Fodorik Menyhért 1632-es kiadásának időszakában még élt Szenei Molnár (méghozzá itthon Magyarországon!), tehát elvileg feltételezhető a szerzői „ultima manus” elvének érvényesítése a kiadás folyamatában. (Az első kiadás feltételezett 1608-as dátumának idején Molnár még tartósan Németországban élt, majd csak 1612-ben látogatott haza, vagyis a készülő kiadás előkészítésében semmilyen szerepet sem játszhatott. Újfalvi azt vagy a herborni editio princeps, vagy az 1608-as kiadás alapján készíthette el.) A ránk maradt töredék alapos vizsgálata alapján ezt a lehetőséget szinte teljesen kizárhatjuk. A közölt magyar zsoltárok szövegeit olyannyira erőteljesen módosította a kiadó, hogy ahhoz a szerző semmiképpen sem járulhatott volna hozzá. (A jelenlegi források alapján azt persze nem tudhatjuk, hogy mindebből mi írható Újfalvi 1608-as kiadásának számlájára. Vannak jelek arra nézve, hogy itthon készültek a zsoltároskönyvnek kéziratos másolatai is. Erre lehet következtetni a Ráday-graduál alapján is, ahol látszik: a kéziratos másolat sok helyütt megnövelte a szöveg pontatlanságát, a másoló saját nyelvhasználatához, ortográfiái szokásaihoz hajlította Szenei szövegét.) Ezzel szemben a latin szöveg közlése viszonylag pontosnak, korrektnek mondható, mindössze jelentéktelen sajtóhibák bukkannak fel benne kis számban. Ez azonban együttvéve is csak töredéke a magyar nyelvű szövegeket elcsúfító hibák és pontatlanságok tömkelegének. A közölt kilenc zsoltár: a 6, 8, 23, 34, 51, 90, 91, 103, és a 110. Megnyugtató választ arra nem tudunk adni, hogy miért éppen ezek erkündigen hette/ auf ein Töfelein an den Pforter der Kirchen/ oder wie es sich sonsten/ der Kirchen beschaffenheit nach süglich thun lassen wolte/ mit der zahl bezeichnet würden.” 43 VÁSÁRHELYI Judit, Néhány adat Szenei Molnár Albert munkásságához, in Collectanea Tiburti- ana Tanulmányok Klaniczay Tibor tiszteletére, Szerk. GALAVICS Géza- HERNER János- KESERŰ Bálint, Szeged, 1990, 268-269. 297