Imre Mihály: Az isteni és emberi szó párbeszéde Tanulmányok a 16-18. századi protestantizmus irodalmáról - Nemzet, egyház, művelődés 7. (Debrecen, 2012)
A hesseni protestáns Szent Erzsébet-recepció jellemzői, határai Szenei Molnár Albert műveiben
tudomása lehetett a vitának erről a fejezetéről is, azonban inkább a hazai fejlemények ösztönözhették korábbi álláspontjának gyökeres újraértékelésére. A megkezdett folyamat újabb változata a Kálvin-fordítás ajánlása, amely betetőzi a kulturális-konfesszionális emlékezet polemikus modelljét. A Dictionarium 1621-es kiadásának Bethlen-képében még meghatározó szerepet játszott a historiográfia kulturális szemiózisa (annál inkább, mert Bethlen politikai, hadi erényeit kellett bemutatni), bár mellette az uralkodói erények már egyre inkább az Istentől kapott küldetés és képességek jellegét mutatják. Ez az arány az Institutio-fovdítás paratextusában átbillen, és már nem a történetírók értékelése legitimálja Bethlen szerepét, nincs is szükség bármely historiográfiai párhuzam - akár Attila vagy Mátyás - megteremtésére, hanem az Istentől kapott szerepet és az arra való alkalmasságot mutatja föl. Ennek megfelelően erősen teologikus kontextus szemiózisa rajzolódik ki, amelyet eszkatologikus elemek színeznek. Első lépésként feleleveníti a zsidó-magyar sorspárhuzamot, azonban módosítja a korábbi változatot, a kereszténnyé váló népek között a legutolsónak sorol be bennünket, mert Pannóniába érkezésünk után a legsűrűbb babona sötétsége borult ránk .......és legkésőbben juttatta az ő fiának esméretire, és e lsőben az sok babonaságnak mintegy sűrű köde és temérdek fellege által. Mert akkor immár meghomályosíttatott volt az anyaszentegyháznak előbbeni tiszta tudománya. Az akkori papok, barátok azért az mi eleinket inkább igazították az bódog Anyának, Szent István királynak, Szűz Szent Imre királynak, Szent Lászlónak, Szent Erzsébetnek, Szent Benedek apátúrnak, kozmás Demjénnek és egyéb megholt szenteknek pispökségrendeléssel, kalastromfundálással, oltárépítéssel, feszületemeléssel búcsús, vioszgyertyás és olvasós tiszteletekre, hogy nem az Jézus Krisztussal hit által való egyesülésre és az idvösségnek az egy igaz útára tanították volna.”52 Az elmarasztaló felsorolásban most ott olvashatjuk Szent Erzsébet nevét is, pedig még eddig - hagiográfikus meghatározottsága ellenére - minden alkalommal megbecsüléssel szólt róla, most azonban vele sem tesz kivételt.Ugyanerre a sorsra jutnak a magyar szentek válogatás nélkül. Az előzőekben azt figyelhettük meg, hogy - Erzsébet esetében különösen gazdagon - a hagiográfikus tartalmat átalakítja nacionális- kulturális jelentéssé. Erzsébet 1624-es megítélésében azonban már újra hajdani - most elutasított - hagiográfikus attribútuma válik meghatározóvá, korábbi nacionális-genealógiai-kulturális értékei teljesen eltűnnek jelenlegi értékelő pozíciójában. A kulturális-konfesszionális emlékezet archiválásában korábban játszott szerepe érvénytelenné válik.53 Az Institutio és címlapja bonyolult jelentésegységet fogalmaz meg, amelynek tárgya a konfesszionális igazságok 52 Szenei Molnár, 1976, 392. Látható, Szenei ismerte és használta a Kirchenkalender feljebb bemutatott kiadványtípusát, amely az Erinnerungspolitik és Entmythologisierung fontos alakítója volt. 53 Erzsébet alakja azonban továbbra is foglalkoztatta Szeneit, ezt bizonyítják 1630-31 körüli kolozsvári könyvbejegyzései. Marcus Antonius Sabellicus Exemplorum libri decem c. kötetébe írta latin nyelvű glosszáit. A mű szövege többször hivatkozik Szent Erzsébetre, ezekhez a helyekhez Molnár mindig megjegyzést fűz a margón: „filia [Andrejae Ungariae Regis, [Ejlisahetha Ungarica, [Elisajbetha Un- garica, [Elisajbet Ungarica, [Marjpurgi sepulta.” Vö. VÁSÁRHELYI Judit, Néhány adat Szenei Molnár Albert munkásságához in Collectanea Tiburtiana: Tanulmányok Klaniczay Tibor tiszteletére, szerk. GALAVICS Géza-HERNER János-KESERŰ Bálint, Szeged, 1990, 267. 277
