Imre Mihály: Az isteni és emberi szó párbeszéde Tanulmányok a 16-18. századi protestantizmus irodalmáról - Nemzet, egyház, művelődés 7. (Debrecen, 2012)

A hesseni protestáns Szent Erzsébet-recepció jellemzői, határai Szenei Molnár Albert műveiben

szorosan a szerteágazó ideológiai-konfesszionális-politikai küzdelemhez.50 Lip- sius Diva virgo Hallensis című műve jelentette be az európai közvéleménynek a katolikus konverziót, bár már előtte is híre ment katolikus elkötelezettségének, a gyanakvás évek óta körülvette. A casus belli forrásának számító hevesen katolikusellenes jénai beszéd protestáns körökben szóbeszéd tárgya volt, bár azt Lipsius ingerülten tagadta és hamisítványnak nevezte. 1595-ben jelent meg Antwerpenben a De Cruce libri tres. Ad sacram profanamque historiam utiles. Una cum Notis, című műve. Az olvasónak szóló, Ad Lectorem című ajánlása éppen ezzel magyarázható. Legelső mondata maiusculával azt hangoztatja, hogy semmi sem az ő hiteles műve most vagy a jövőben, amelyet nem az ő kéziratából és akaratával nyomtattak ki: „NIHIL MEUM EST, AUT ERIT, QUOD NON DE AUTOGRAPHO MEO, ET ME VOLENTE, SIT EXPRESSUM.” A továbbiakban az őt ért rágalmazásokról beszél, amelyek - szerinte - hamis és hazug hírbe keverték.

A Diva Virgo Hallensis első fejezete régi, Máriához fűződő érzelméről beszél, amelyet egy vers egészít ki. Korai gyermekkorából eredezteti Máriához kötődő szeretetét és kultuszát, aki patrónája volt és vezetője a veszedelmekben, nehézségekben, élete minden lépésében.51 AII. Caput hosszasan ismerteti Szent Erzsébet életútját, cselekedeteit: „Origo imaginis a Diua Elizabetha, de hac igitur praemissum, de stirpe eius, qua genita, & quam genuit, de morte & consecratione.” Beszél magyar származásáról, lányságáról, házasságkötéséről, özvegységéről: méltán ábrázolták ezért őt hármas koronával szobrokon, festményeken. Hedvig mintakép volt számára szent életével, a hangsúlyt azonban egyértelműen a hagiográfikus attribútumokra helyezi. (Elmondása szerint már szentté avatásán illatos olaj áradt koporsójából.) A harmadik fejezet Erzsébet leányáról, Brabanti Zsófiáról szól, aki brabanti hercegnő lett. Kegyességében anyjának volt az örököse és követője, különösen a Boldogságos Szűz tiszteletében volt ahhoz ragaszkodó. Nagyra becsülte az anyjától kapott szobrokat, amelyek csodatévő hatással bírtak. Közülük egyik volt a vilvordiai. Másik hármat adományozott Henrik nővérének, ezek közül az egyik Hallaba került, Hannonia közelébe. Csodatévő ereje hamar híressé tette, búcsújáró hely keletkezett a templomában, amely sokak lelki és testi erejét adta vissza. Lipsiusnak nyilván volt tudomása Erzsébet protestáns recepciójáról, saját konverziójának elbeszéléséhez hatékonynak találta visszanyúlni Szent Erzsébethez, belőle levezetni a mariológia folytonosságát és létjogosultságát, amely ugyanakkor opponálta a német protestánsok - különösen a hesseniek - Erzsébet-kultuszát. Erzsébet itt is genealógikus és hagiográfikus súlyával legitimálja Lipsius konverziótörténetét. Lipsiusnak ez a műve tovább bővíti a konverziója körül kialakult nemzetközi polémiát. Szenei Molnárnak

50 Vö. IMRE Mihály, „Úton járásnak megírása” Kulturális emlékezet, retorikai-poétikai elvek érvényesülése Szenei Molnár Albert műveiben, Budapest, Balassi Kiadó, 2009. Humanizmus és Reformáció, 31, különösen az Idea Christianorum című fejezet: 261-299.

511. LIPSII DIVA VIRGO HALLENSIS. Beneficia ejus & Miracula fide atque ordine descripta. Antver- piae, Ex officina Plantiniana, 1605, 9-10. „A prima adolescentia DIVAE VIRGINIS amorem & cultum indui, eamque patronam mihi & ducem in periculis, in molestijs, in omni vitae cursu, elegi. Etiam in studijs & siquid accuratius pangendum, aut dicendum publica esset, ubi Famae vel Memoriae res agebatur, precibus & votis ad eam iuisse me fateor: & felici fere successu.”

276