Imre Mihály: Az isteni és emberi szó párbeszéde Tanulmányok a 16-18. századi protestantizmus irodalmáról - Nemzet, egyház, művelődés 7. (Debrecen, 2012)
A hesseni protestáns Szent Erzsébet-recepció jellemzői, határai Szenei Molnár Albert műveiben
adja szövegszerűen is textuális forrását, mintája a jézusi tanításokból táplálkozó. Érdemeit nem kisebbíti, hogy Fabronius sokszor hétköznapi párhuzamokat, jellemzési eljárásokat használ ábrázolásához: „als eine gütige Mutter”. Ez a módszer éppen az elérhetőség, megközelíthetőség szándékából fakad, a „triumphierende Heiligenverehrung” narrációs, szövegalkotó eljárásainak leváltását, átalakítását végzi ezzel a szerző. (Ez a folyamat abban az értelemben zajlik, amelyről Monika Rener tanulmányai rajzolnak árnyalt képet.32) Tárgyilagosan leírja az Elisabethkirche építését, szerkezetét, beosztását. Beszél síijának elhelyezéséről, elismeréssel szól művészi értékéről, díszeiről, látványos pompájáról, szentté avatásáról.33 Ezt követi az Usus című részfejezet, amely értemezi és magyarázza Erzsébet életét. Életét és életútját olyan példázatnak kell tartani, amelyben az isteni szó hatott és érvényesült: gibt uns erst ein Exempel der Lehr Göttliches Worts. Akit pedig már eltemettek, azt nyugodtan hagyni kell a sírjában, az utolsó ítélet napjáig. Ezért hagyják Szent Erzsébet hamvainak felemelését az emberi szabályok között, szentnek is csak úgy nevezhető, mint Isten bármely gyermeke. Luther postilláira hivatkozik, aki egy kolostor díszes oltárképét látva azt kívánta, hogy az igazi kegyesség ne a képekre festve hasson az emberre, hanem a szívünkbe írva láthatatlanul hassa át életünket. Erzsébet kegyes élete folyamatos mintaként maradt ránk s ennek nem a képek és szobrok a valódi hordozói, ezért érezhetik az emlékezetét méltán ápoló tartománygrófok saját boldog emlékezetű nagyanyjuknak: „Und haben sich demnach die Landgrafen zu Hessen in ihrer seeligen Großmutter Elisabeta Königin aus Ungarn dieses gebürlich zu rühmen/ und es dem ewigen gerechten Gott zu dancken.” Ez a szemlélet a hajdani hagiográfikus látásmódot gyökeresen átalakította, itt már valamely bensőséges „történelmi familiaritás” érvényesül. A harmadik rész - De Posteris címmel - részletesen áttekinti a dinasztia minden egyes Erzsébettől származó tagját. Sorszámozza a dinasztia tagjait: elsőül Brabanti Zsófiát mutatja be, akinek fia - Heinrich - került uralkodóként hesseni trónra. Mindegyik esetben az Erzsébettől, királyi vérből való származás formulájával kezdi az újabb és újabb tartománygrófok bemutatását: „Ist demnach der Erste Regierende Landgraff in Hessen aus dem Geblüt der H. Elisabet Heinrich/ geborner Herzog zu Braband.” Tizedik a sorban Móric tartománygróf. Valamennyiükben közös tulajdonság volt folyamatosan Krisztus parancsát és ősanyjuk példáját követve a szegények és elesettek istápolása és támogatása („hierbey ist nun zu gedencken und zu wissen/ was dieselbigen nach dem befehl Christi und Exempel ihrer Großmutter den Armen vor guts gethan haben”). Erzsébet kórházalapítása után minden tartománygróf folyamatosan törekedett kórházak és szegényházak fenntartrására, támogatására a legkülönbözőbb alapítványokat 32 De vita der heiligen Elisabeth des Dietrich von Apolda. Beispiele fiir die Tradierung der Elisabethlegende bis zur Reformation, Hrsg. Monika RENER, Marburg, 1993. 33 FABRONIUS, 1624. „Nachmals/ umbs Jahr Christi 1236. seind ihre Gebeine/ nach art/ wie man jemanden canonisieret und unter die Heiligen gezehlet hat/ erhöhet/ da der Grabstein abgeweltzet/ der Cörper mit güldenen und silbernen Instrumenten aus dem Grabe gelanget/ das Haupt mit einer güldenen Cron gecrönet/ dann der Cörper über die Erde gelegt/ ein erhabenes Grabmahl darüber auffgerichtet/ und hier durch von den Leuten unter die Zahl der Heiligen benennet worden.” 269
