Imre Mihály: Az isteni és emberi szó párbeszéde Tanulmányok a 16-18. századi protestantizmus irodalmáról - Nemzet, egyház, művelődés 7. (Debrecen, 2012)
Poétika- és retorikatörténet Cicero és/vagy Krisztus? A reformáció 16. századi retorikáinak egyik dilemmája
fontosabbakat, a grammatikát, dialektikát és retorikát, amelyek mint értelmező eszköz és szerszám (als Instrument oder Werkzeug) alkalmasak a legmagasabb isteni dolgok magyarázatára. A megrontott beszédet a romlatlan beszéddel kell helyreállítani, olyan szerzőket és műveket kell nékünk az írás igazi tanulmányozásához, magyarázatához fölhasználni, akik maguk is garanciát jelentenek a rom- latlanságra. Az isteni jóakarat mellett azonban szükség van a kulturális cselekvésre is, amelynek lényege az emberi szó képességeinek maximumra fokozása a retorika és beszédművészet tanrendszereinek elsajátításával, imitatiós módszerével. Minél több olyan szerzőt kell olvasnunk és megismernünk, akiknek művei ezt tartalmazzák, közülük is legfontosabbak a cicerói hagyományt folytatók.27 28 „So hat nu Gott der almechtig, andere freie Künst als Grammaticam, Dialecticam, Rhetoricam, eben als Instrument oder Werkzeug, hohe Göttliche Sachen zutractiren, und anderen solche mit nutz und frucht fürzubilden, reichlich an tag geben, und den menschen eröffnet.“ Az emberek elveszíteni látszanak a legfontosabb értékeket, hacsak nem térnek vissza hozzájuk, így kerül egymás mellé a két legfontosabb civilizációs értékprincípiumként Krisztus és Cicero. .Azonban úgy ítéljük meg, hogy sajnos e mostani utolsó, veszedelmes időkben, az emberek minél inkább és minél többen megátalkodottabbak és elvakultak lesznek..., ahol bizony Krisztus, Pál vagy maga Cicero beszéltek és prédikáltak A8 Goldthurm munkája csak röviden említi az inventiók tanát, gyorsan összefoglalja a dispositiora vonatkozó tudnivalókat, annál részletesebben taglalja azonban az elocutiót, műve valójában a figurák és trópusok tanának kifejtése. A De Elocutione című fejezet elején áttekinti a stílusnemeket, majd a soloecismus és barbarismus tulajdonságairól szól, hogyan kell ezektől megszabadulni a németül prédikálóknak és szónoki beszédet mondóknak. Három nagy fejezetre tagolva mintegy hatvan alakzat tüzetes vizsgálatát végzi el, amelynek során mindig érvényesíti az antik és biblikus paradigma párhuzamát és egyensúlyát. Leszögezi, hogy a prédikátor és a szónok ugyanazon eszközrendszer használója, legfeljebb a nyomatékok változnak a fölhasználás függvényében, elnevezésében ezért teljesen ekvivalensen váltogatja a Prediger és az Orator kifejezéseket. 1567-ben jelenik meg Wittenbergben David Chytraeus Praecepta Rhetoricae inventionis, illustrata multis et utilibus exemplis ex Sacra Scriptura, 27 GOLDTHURM, 1545, Aiijr: „Dieweil nun aber die verstockten menschen, sonderlich zu unseren elenden, usi gewißlich letzten Zeiten, sich mit blossen, schlechten Worten, oder auch mit dem text der heyligen Göttlichen schrifft, wölche an jr selbs klar und lauter ist, nit leichtlich bewegen und zu rechtem Göttlichen und Christlichen leben lenden lassen. So hat nu Gott der almechtig, andere freie Künst als Grammaticam, Dialecticam, Rhetoricam, eben als Instrument oder Werkzeug, hohe Göttliche Sachen zutractiren, und anderen solche mit nutz und frucht fürzubilden, reichlich an tag geben, und den menschen eröffnet. ...auß Ciceronischeroder anderer underrichtung zu güten, zierlichen, und artigen gesprech geneygt seit, hierin kürtzlich onweitleuffige oder schweißende reden, verfassen, und mit nötzlichen auß heyligen usi anderen schrifften exempeln eygentlich, oder so viel müglich, erklären vollen... Dann es sein hin und wider bei den Authoribus, vil mehr treßenliche, zierliche, form und weiß zureden, welche aber all ordenlich hierinn zuerzelen, und herauß nach notrußt zustreichen, diser zeit, wie jr zubedencken hat...” 28 Av.: .Aber wir befinden, ley der, das zü unseren letzten geferlichen Zeiten, die menschen ye lenger und mehr verstockt und verblendt werden, wo auch Christus, Paulus oder Cicero selbs redeten, und predigten...” 26
