Imre Mihály: Az isteni és emberi szó párbeszéde Tanulmányok a 16-18. századi protestantizmus irodalmáról - Nemzet, egyház, művelődés 7. (Debrecen, 2012)
Poétika- és retorikatörténet Cicero és/vagy Krisztus? A reformáció 16. századi retorikáinak egyik dilemmája
1528-ban jelenik meg először Baselban Bartholomaeus Westhemer Troporum, schematum, idiomatumque communium liber, ex omnibus orthodoxis Ecclesiae patribus singulari industria tam collectus, quam in ordinem conueni- entissimum, hoc est Alphabeticum, dispositus... című könyve. A szerző szerint „amennyiben valaki eddig nem tanulta meg betartani a szónoki beszédművészet szabályait, az éppúgy szerencsétlenül foglalkozik a világi szerzők műveivel, mint ahogyan még inkább a Szentírás tudományaival, mivel a Szentírásban trópusok és retorikai figurák, metaforák, perifrázisok találhatók. És hogy a Szentírás minden könyvét még jobban e retorikai módszer bővülő és gyarapodó eljárása szerint vizsgálhassunk, hozzáfogok, hogy keresztény hitünknek, üdvösségünknek legfőbb forrását legtöbb esetben a retorikai átvitt értelmű eljárások, szabályok szerint magyarázzuk. Különösen a leghomályosabb trópusoknak a lényegét, és az isteni kinyilatkoztatást kell felfedni. Azután ugyanis az ember szája kezdte a beszédet a retorika módszereivel, alakzataival, mint csillagocskákkal, virágokkal és ragyogó színekkel felékesíteni és tarkítani; az isteni kegyesség is - amely mindenütt a szülőkhöz hasonlóan hozzánk gügyög, nyelvünkön szól - ide aláereszkedett, hogy ő maga hozzánk beszélve, közönséges, elterjedt beszédmódunkat és szónoki alakzatainkat használja.”*3 Hepiniusnál és Westhemernél is megjelenik az isteni nyelvi képességek alászállásának gondolata, amely alkalmassá teszi az emberi nyelvet a Szentlélek inspirációjának kifejezésére és az értőket annak megértésére. Ez a folyamat itt még inkább isteni adomány, mintsem emberi kulturális erőfeszítés eredménye, a megajándékozott annak passzív élvezője, bár az ajándék tartalmai valóban a triviumból értelmezhetők.23 24 Johann Anselm Steiger, Rhetorica sacra seu biblica című tanulmányában foglalkozott e retorikatörténeti fejlődéssel, amelynek ívét nagyjából hozzánk hasonlóan rajzolja fel, a meghatározó személyiségek is megegyeznek. A prédikátornak ugyanis nem lehet több eszközének lennie az isteni szónál, Isten tekintélyének az az alapja, a Biblia szerzőjének; ami egyedül áll jót a kijelentés szavahihetőségéért. A Biblia legyen csupán a prédikátor lehetséges anyaga és hacionibus, de lege et Euangelio, ubi per legem damnamus hominem, Euangelio autem restituimus in gratiam. Item, in controuersiis et disputationibus, de libero arbitrio, de purgatorio, de Sacramento Eucharistiae, de Anabaptismate.” 23 3v: „Usui , inquam, erit omnibus Ecclesiasticis viris, ut obscuritas omnis sacrosanctae Scripturae profligetur, difficultas explicetur, qua hactenus per sexcentos annos nostra socordia e nobis profecta: deinde ex Schematismorum et modorum neglecti divinorum errata est. Nam quam foedissime hal- lucinati sint recentiores Theologi, quis non videt? Et si quis adhuc non observare studuerit modos loquendi, is infeliciter in Autoribus cum profanis, tum maxime sacris, versabitur, quum Scriptura sacra suos ubique habere Tropos et loquutiones figuratas, metaphoras, periphrases inveniatur...Et quod maius est universos sacrosanctae Scripturae libros huius generi loquutionibus omnino scatere et abundare videmus, adeo ut praecipua atque potissima Christianae fidei capita salutisque nostrae, tranlsatis loquendi modis formulisque plerunque explicentur...Posteaquem enim humanum os coepit modis, figuris ac loqutionihus orationem velut stellulis, floribus aut pigmentis condire, et variegare; Divinam quoque benignitatem (quae ubique parentum instar nobiscum balbutit, lingua nostra loquitur) huc sese demisisse, ut ipsa nobiscum loquens idiotismis ac schematismis nostris uteretur.” 24 Westhemer műve Magyarországon is igen ismert volt, 1562-ben Kolozsvárott pedig meg is jelent Heltai Gáspár nyomdájában Troporum schematum ac figurarum communium libellus ex uarijs au- thoribus is usum studiosorum theologiae et bonarum artium collectus címmel. (RMKII 88) 24
